TALÁLT VERS
Emőd Tamás
(1888–1938)

A sárga folt
Öregapámnak az apja,
itt sütött rá az Úr napja,
Damjanics dobosa volt:
Uramisten mégis mégis
hátamon a sárga folt.
Öreganyámnak az anyja,
nem volt körmöci arannya,
csak Kossuth-bankója volt...
Uramisten mégis mégis
hátamon a sárga folt.
Dédnagyapám, papir írja,
kuruc úrnak volt kurírja,
kivel el-ki bujdokolt;
Uramisten mégis mégis
hátamon a sárga folt.
Fülemben a magyar nóta
ama kazár üköm óta,
kivel Árpád lovagolt;
Uramisten mégis mégis
hátamon a sárga folt.
És ha az ég leszakadna,
Duna-Tisza kiapadna,
csak ott lenne, ahol volt,
Uramisten mégis mégis
hátamon a sárga folt.
Ottvan, mint a nap az égen,
pont a kellős közepében,
mint az éj hátán a hold,
Uramisten mégis mégis
hátamon a sárga folt.
Hát ha ottvan Uram, ottvan
és ha ezerszer is ottvan,
Te tudod: nem köt, nem old –
magyar vagyok még akkor is,
hogyha ezerszer ottvan is
hátamon a sárga folt.
Büszkébb vagyok Uram rája,
mint király a bíborára,
ilyet egy király se hord!
Uramisten, csak azért is
hátamon a sárga folt.