TALÁLT VERS
Emőd Tamás
(1888–1938)

A sĂĄrga folt
Öregapámnak az apja,
itt sütött rá az Úr napja,
Damjanics dobosa volt:
Uramisten mĂŠgis mĂŠgis
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
Öreganyámnak az anyja,
nem volt kĂśrmĂści arannya,
csak Kossuth-bankĂłja volt...
Uramisten mĂŠgis mĂŠgis
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
DĂŠdnagyapĂĄm, papir Ă­rja,
kuruc Ăşrnak volt kurĂ­rja,
kivel el-ki bujdokolt;
Uramisten mĂŠgis mĂŠgis
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
FĂźlemben a magyar nĂłta
ama kazĂĄr ĂźkĂśm Ăłta,
kivel Árpåd lovagolt;
Uramisten mĂŠgis mĂŠgis
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
És ha az ég leszakadna,
Duna-Tisza kiapadna,
csak ott lenne, ahol volt,
Uramisten mĂŠgis mĂŠgis
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
Ottvan, mint a nap az ĂŠgen,
pont a kellős közepében,
mint az ĂŠj hĂĄtĂĄn a hold,
Uramisten mĂŠgis mĂŠgis
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
HĂĄt ha ottvan Uram, ottvan
ĂŠs ha ezerszer is ottvan,
Te tudod: nem köt, nem old –
magyar vagyok mĂŠg akkor is,
hogyha ezerszer ottvan is
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.
BĂźszkĂŠbb vagyok Uram rĂĄja,
mint kirĂĄly a bĂ­borĂĄra,
ilyet egy kirĂĄly se hord!
Uramisten, csak azĂŠrt is
hĂĄtamon a sĂĄrga folt.