Villányi László

Hármasok
a lányok bőre
éjszakára megtelik
szőlőillattal
színt vált a levél
zizzenve zsugorodik
beérett a fürt
hajában felhők
teste mint telt szem feszül
őszt cipel a lány
árnyékod múlik
szádban most hadd időzzek
mint óbor íze
kertem kerítse
fölötte repdessen szád
míg csordul a bor
lassacskán kortyolj
ahogy kortyoltalak én
áldva borunkat