LĂĄtĂł - szĂŠpirodalmi folyĂłirat

Ăśsszes lapszĂĄm » 2001. ĂĄprilis, XII. ĂŠvfolyam, 4. szĂĄm »


ďťż

Simonfy JĂłzsef

kĂśnyv ĂŠs Ă­rĂĄs
arcom mifĂŠle
kĂśnyv
kinyitni nem lehet
csak a halĂĄl nyitja meg
arcomon az Ă­rĂĄst
ki fejti meg
kik Ă­rtak rĂĄ
hogy megfejthetetlenek

de ami
agyonhajszolt testemet
nem hagyhatom
az ĂŠjszakĂĄban
bekĂśltĂśzne a remeterĂĄk
vagy mint csomĂłba hĂĄnyt
krumplit az éhezők
szĂŠthurcolnĂĄk
de ami a legszĂśrnyĹąbb
a gyilkos belĂŠm fĂśldelnĂŠ
el az ĂĄldozatĂĄt

nyakamban hordom
fekve ĂĄllok
mint
egy kĂŠp a falon
feszĂ­tem hĂĄtamat
a fĂśldnek
nem mozdulhatok
szemkĂśzt
velem
az ĂŠg
satu
kĂśzt Ăşgy
alszom
egyik lapja
a nappal
mĂĄsik az ĂŠjszaka
ĂŠletem nyakamban
hordom
Ăłlomdobozban
ne gyilkoljon
senkit
szomorĂşsĂĄga
voltam ĂŠn is
boldog
valamikor
aranytallĂŠrjait az ifjĂş
kirĂĄly szĂłrtam
a kĂśkĂŠnyt kĂŠtmarĂŠkkal

nem lĂĄtod
a pĂłk
felakasztotta
magĂĄt
sajĂĄt ĂŠnje
kĂśtelĂŠn
szĂĄrad
Ă­gy pusztulok
ĂŠn is
befelĂŠ
csüngő
kĂśtelem
nem lĂĄtod

a nyĂĄr szĂŠkĂŠben
a nyĂĄr szĂŠkĂŠben
ĂźlĂśk a kertben
madaraim baglyok denevĂŠrek
kutyĂĄm a giliszta
lĂĄbamnĂĄl liheg
gyĂźmĂślcsĂśm a som
a vackor a kĂśkĂŠny
virĂĄgaim bĂźrĂśk bodza
keserĹąlapu
ĂŠletem beprĂŠselve
a mĂŠg zĂśld levĂŠlbe
milyen kĂśnnyen szalad
vele a szĂŠl

el nem ĂŠlvez
hogy
szomorĂşsĂĄgom
soha el
nem ĂŠlvez
csak gyĹąl mint
galambszar
s korom a kĂŠmĂŠnyben
fĂŠlelmem csĂśrĂśmpĂśl
riadtan ĂŠbredek
ĂĄgyamon az ĂŠjszaka
rühes nyüves bőre –
a hold tisztĂĄra
csiszolt asztalĂĄn
arcom sírkő
mered rĂĄm

ebihal
a bĂŠkaporonty
kopoltyĂşjĂĄba kapaszkodva
emelkedik ki a vízből
mint egy nimfa
mint egy vĂ­zitĂźndĂŠr
vagy mint a szĂŠpsĂŠges
aphroditĂŠ
pipĂĄra gyĂşjtana
ha volna addig se unatkozna
míg lábai kinőnek
eső után virágrongyok
rĂĄereszkedik a dĂĄlia
szĂŠles levelĂŠre
s mint aki ĂşjjĂĄszĂźletett
iszonyatosan brekeg

ahogy a vonat
negyven ĂŠs Ăśtven kĂśzĂśtt
vonszolom magamat
ahogy a vonat
teljesen lelassulva
a javĂ­tĂĄs alatt
ĂĄllĂł Ăştszakaszon
s mint a kifeszĂ­tett
fagyos drĂłtkĂśtĂŠl
szaggatnĂĄm magamat szĂŠt
csĂśndem mint a magasfeszĂźltsĂŠgĹą
ĂĄramvezetĂŠk ha belerĂśpĂźl
szĂśrnyethal a madĂĄr
kedvesem nevĂŠt
kinĂśvi a fa
úgy nő ki engem is
az idő

Ăşton
a mĂşlt tĂźkre
szĂŠtrohadt kezĂŠben
a tĂśrtĂŠnĂŠseknek
háttal áll –
Ăşton vagy
mondtĂĄk
honnan indultam
elfelejtettem
hova tartok
nem emlĂŠkszem mĂĄr
bepréselődök vackomba
a hajnal lĂśvelli
be magĂĄt
a kulcslyukon
ĂŠles
mint a hegesztőpisztoly
fĂŠnye
fĂślszeletel


(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk