Pompeji
Most már valóban hagyománynak mondható, hogy így nyár elején bemutatunk a Látóban egy folyóiratot. Kezdtük az Irodalmi Ujsággal, következett a Nappali ház, a Magyar Lettre Internationale, a Holmi, most pedig elérkeztünk a Pompejihez. A válogatás ezúttal is a legifjabbak munkája volt. Miből is állt ez a munka? Elővették a Pompeji évfolyamait, a '90 és '98 között megjelent 33 lapszámot, és ízlésük, érdeklődési körük, frissességük és kíváncsiságuk szavára hallgatva, a több száz írás közül kiválogattak néhányat. A válogatást egymástól függetlenül végezték, így az összesítéskor kiderült, hogy bizonyos szövegeket többen is megjelöltek. A versek esetében (mindenki három verset hozhatott) kialakult egyfajta toplista, amit a játék kedvéért meghagytunk, vagyis a tördelési sorrend most számít, mert az első versre szavaztak a legtöbben (mégpedig heten).
Sajnos három kiszemelt írás terjedelmi okok miatt nem fért be, de a többi mind itt van.
Persze, egy lapot ennyivel, e bő kéttucatnyi írással aligha lehet bemutatni, illetve nem könnyű úgy megtenni, hogy a lényeg, mint cseppben a tenger megmaradjon. Mi van akkor, ha az a csepp épp üröm? Mert az irodalmi szövegek nem keverednek egymással, a jó írás nem oldja fel a rosszat, viszont egy lapban a rossz írások is fontosak lehetnek, mert ugyan nincs oldódás, de van kontextus. A lapbemutatók sorában volt olyan összeállításunk, amely egyáltalán nem nyerte el a bemutatott lap szerkesztőinek tetszését, mert úgy érezték, hogy többnyire az üröm cseppjeiből válogattunk...
Nem tudom, a Pompeji szerkesztőinek tetszeni fog-e ez a Pompejis Látó. Nekem, a válogatás első olvasójának: tetszett. Jó volt ismét olvasni ezeket a szövegeket. Köszönet értük a szerzőknek, köszönet a Pompejiseknek, akik annak idején kihegedülték belőlük, és köszönet a válogatás készítőinek: Balla G. Máriának, Boér Botondnak, Holl Ildikónak, Kajtár Melindának, Kiss Andreának, Szabó Lászlónak és Tamás Andreának.

(L. ZS.)