Jónás Csaba
Napló

Csak a levelek képesek meghozni azt a bizonyosságot,
amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy reggelenként a mosdótálhoz botorkálva arcomat a beáramló fénybe fordítsam és a teljes
bizalom révén könnyítsek magamon. Ez minden szabadság forrása.
*
Napjaimat logikával, fütyörészéssel és sétával töltöm. Hőn
vágyom, hogy több eszem lenne és végre mindent világosan
látnék. Vagy ne kellene sokáig élnem.
*
Az Eroica második tételét hallgatva újra megbizonyosodtam, hogy a zene: logika. Nem tudom, hogy a tétel megfordítható-e.
Olyan zenére vágyom, amely egyetlen hangból áll: ahol
minden tautológia egy és ugyanaz.
*
Hajnalra virradóan már nem vagyok itt. Túl sokan ismernek.
Rájöttem, hogy velem akarták megtenni, amit magukban nem
mertek. Tőlem idegen minden hősiesség. A visszapillantótükörből vezetek és sohasem tévedek.
*
Az igazság nem más. Az erkélyemről látom a sirályokat,
ahogy hátulról siklanak a hajnali hullámokra – a mozdulat
maga.
*
Félig elkészültem. Már érzem a megérkezést: más a levegő,
fogynak a sirályok, a táj félig üres, a másik fele belőlem telik.
Gyakran azt gondolom, hogy meg fogok bolondulni, mielőtt
végzek magammal.