TALÁLT VERS

Szilágyi Domokos
(1938–1976)

Zuboly
Változatok

„... azonban, igazat szólva, ész és szerelem mai napság
ritkán tartanak együtt. Sajnos, hogy valamé’k jó szomszéd
össze nem barátkoztatja őket. Lám, tudok én furcsát is
mondani, ha kell.”
(Szentivánéji álom, III, 1.)

s hogy meg akará látni a
szamárfejem Titánia
– oh én szerelmetes fülem –
és csókot esde éntülem
athénéi erdőzugoly
mélyén szerettetett Zuboly
hol kankalin virít s ahol
a rókászó tacskó csahol
(Egy szörnyü víg tragédia, egy siralmas komédia –
ó, Shakespeare János! ó, William Arany!)
életünkben a percek
és 100 000 bit/sec
és teccik tunni az atom
na jól kinézünk mondhatom
oh királynőm oh királynőm
várj epedve rám te várj hőn
szíven tanálsz mint parittya-
kő s rigófütty andalítja
lelkemet amely jár ki s be
vagyok Pyramus s te Thisbe
miként Hamlet Dánián
merengj el Titániám,
bensőmön mely zabra áhitoz
megteszi egy park is pázsitos
végignyúlhatsz lágy gyepén
hadd legellek körbe én
(Egy szörnyü víg tragédia, egy siralmas komédia -)
mindjárt az elején kilóg
a bevezető epilóg
hölgyek urak cigányfiak
egy játékot valódiat
látnak íme nincs ima
megakadályozni ma
hogy ne érjünk szürnyü véget
bőg a Fal – Oroszlán béget
pár a pártát elveti
s ásó-kapa-nagyharanggal
lángszóróval lenge tankkal
fűtünk majd be őneki
tessék mosolyogni rám
tragédiánk oly vidám
különben s egyébiránt
nincsen ember hogy a könnye
patakban ne folyna-jönne
oly bús a komédiánk
kis szerelemmel sok ésszel
párunk majd’ mindent átvészel
így van ez vagy ezer éve
s így lesz mostan is kivéve
hogy ez egyszer újra esmeg
minden épp fordítva lesz meg
és majd móddal és majd okkal
bevégezzük a prológgal
derülátó pesszimizmus
és kegyetlen humanizmus
ami kell és ami jó
erre vagyon ma mibennünk
fő-fő expozíció
és most szabadjon kimennünk
Titániám nem vitás
hogy nem megy obscoenitás
nélkül egy ilyen darab
ha végén fűbe harap
ki egymás – urambocsá’ –
ajakát harapdosá
elvtársias összetartás
fűzte a Pyramus kartárs
szívét ama Thisbéhez
aki erkölcsre éhes
mert a nők már ilyen furcsák
s így lesz akkor a tanulcság
– mint a csontban a velő –
fölemelő s leverő
(Egy szörnyü víg tragédia, egy siralmas komédia –
ó, Shakespeare János! ó, William Arany!)
Zuboly mester Zuboly tata
mint született demokrata
Titániára irata
(karrierje legyen könnyebb)
egy kékfedelű tagkönyvet
mit Orrondi tervezett
a tündér–szakszervezet
számára – hát nem vitás
ez ám az egoitas
s aztán altruista módon
kérte feküdjék le ódon
sezlonára – ővele
hol erkölcsöt művele
(Ó, Shakespeare János! ó, William Arany!
Hisz oly mindegy, hogy mint nevezzük,
ha lényegében úgyis ugyanazt
cselekedjük örökké – egészen addig,
míg megbékélünk földi röggé.)
athéni erdőzugoly
kicsi világ ahol Zuboly
szamárfejével bolyog
nagyvilág hol Zubolyok
bolyongunk – mi szamárfővel
sok-sok szerelmi manőver
nemtudói – s így a jobb tán
szerelmünknek úja-koptán
– földiek az égin –
csámcsogunk a régin
„vidám és jó volt s tán konok”
ugyé és hát a protonok
meg a dzsetek meg parmezán
de kivirulunk még az ám
s az Interflug s a Caravelle
s „tudok én furcsát is... ha kell”
s „hányni-vetni meg száz bajunk”
de beleordít Zubolyunk
s „így-úgy-amúgy helyes!” – kiált,
s hallgatjuk váltig az iát.