Csávossy György

Játék
Mint régi holland metszeten
az alkony vörös eceten
avul az égbolt szegletén,
én szemlélem, s megélem én
merengve minden csepp tükrén.
Merengek a múlt játékán.
Játék volt életre-halálra
a tréfaszó, s mosoly halála,
a kézfogás, a kedves csókja,
az otthonvesztés jobb kéz csonkja.
Játék volt?
Csalás volt minden, vagy csak látszat
az édenkert, s bolond káprázat
virág szeme, világnak szíve,
a gyermekkor szivárványíve.
Játék volt, álom.
S most sorsom kispadján megülve,
üres kezem eresztve ölbe
mosolygok, mint a gazdagok,
hogy holnap ismét ballagok
a játszótérre.
Pedig már közeleg az éjjel,
s minek is néznék későn széjjel –
játék volt minden, szesz csodája,
oly ködös, mint a sír homálya,
hát játszunk még, már halkan, szépen,
játékszerek Isten kezében.
2001. ápr. 14.

Héja kereng
Héja kereng Gyergyóban a
Csíki kert fölött,
rikoltása sebet hasít
csendbe rettent fák között.
Héja kereng kotló-világ
riadt fél szeme ölén,
héja karma, héja csőre,
penge árnya húz fölém.
Penge árnya, penge éle
fenyeget a nyílt egen,
Bábel ország szemhatárán
köröz hetedíziglen.
Mikor lesz már égi tisztás
felettünk a kék tükör,
Óperencia csodája,
melyben jövő tündököl;
jövő, élet, cseppnyi álmok,
amelyek valóra válnak,
s néhány szál virág talán
anyánk súrolt asztalán?
Gyergyó, 1994.