Gyukics Gábor

Hó és por
Jég a forró torokra
a száraz köhögés fel
téglakék lábnyomok
visszanézni nem
porral telt marok
a szorítás nem lazul
lehet ellened vagyok

szemedben porkövek
a hóban követed,
hogy megmenekülj,
ki téged követ.
Budapest, 1998

Eső...
eső
Verdesi szemüveged
Vérszínű bemélyedés orrnyergeden
Füleden
Nem három, de tíz ujjal szükséges
Gyakrabban a szokásosnál
Igazgatnod
Már órák óta mész, gyalog intézed dolgaid
Ha járna, villamosra szállnál
De torlódás van
Egy terhes gimnazista a hatos alá ugrott a Nyugatinál
Te erről nem tudsz
Csak egy sárga csíkot látsz
A Horizont mozitól végig a körúton
A buszt gyűlölöd, gyalogolni sem szeretsz
De fogyókúrának fogod fel
A gyomrod viszont már éhesen
Közben ázol
A zoknid csurom
A kalapodról belülre csorog
Nadrágod ágyékodig a lábadra
Haza nem mehetsz
Dolgaidnak ma kell elintéződniük
Budapest, 1998

A fényképező kiállítása
A jelölt nem, a
Jelölő a lényeg;
A rejtőzködő fotós
Előlép és felteszi
Önmagát a képre,
Arra a képre, amit ő kattintott el
Keretbe, üveg mögé montírozza,
A falra akasztja, vagy a
Pingpong-asztalra teríti,
Amit a rövid, monoton,
Szakszerűnek tűnő beszéd után
Körbejárunk a
Fekete-fehér térben.
Szigliget, 2000

Egy nő
Egy nő ül szemben velem
Srégen szemben
Lát engem és én látom őt
Előtte egy másik
Olyan, mintha meztelen lenne
Két férfi ül az asztalomnál
Beszélgetnek
Nem szólítanak meg
Néha maguk elé néznek
Szódát iszom
Fáj a bor
Te otthon kamillás-sós vízben ülsz
Csíkos bugyid a törülközőtartón szárad
Piros trikód alól kilátszik a melled
Hajadban zöld csat
A vízóra kattog
A lefolyón fölbugyborékol a kádból leengedett
Törülközővel magad körül mész a konyhába dinnyét enni
Későn érek haza
Alvó talpaid arcomra teszem