Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2002. február, XIII. évfolyam, 2. szám »




DELEATUR

Fotóalbum. Önszemlélet 2002
Nekem múlt idejű nevem van, magyarul ezért nem szeretek önéletrajzot írni. Olyan, mintha egy belső hang folyton azt kérdezné: mit akarsz még, hát nem lángzsoltál eleget? Ez egy lefordíthatatlan magyar bánat.
Amikor idegen nyelven kell cévémet megfogalmaznom, akkor meg egyéb zavar.
Szatmárnémetiben születtem, és máris bajban vagyok. Szülővárosomat ugyanis Satu Mare-ként lehet megtalálni a trianoni békekötés után készült világtérképen. Én viszont Szatmárnémetibe születtem bele, egy olyan városba, amelytől elvették ugyan régi nevét, ám a folyóparti fák, a csendes alföldi utcák, a kertek fölötti végtelen horizont, a járda meleg aszfaltjába beletaposott faeper szemek, a húsleves illatú vasárnap délutánok, a régi monarchia fénykorában épült házak csillámpalás falai a mai napig emlékeztetnek arra a névre.
1958 is zavarba hoz. Jóllehet abban az évben születtem, nem érzem magam 44 évesnek. Ezen a vidéken lassabban nőnek fel az emberek, mint máshol. Ráadásul én későn érő típus vagyok, 16 évesen volt először magömlésem, 26 éves koromban jelent meg első elbeszélésem, és 36 éves koromban született első gyerekem. Ha valaki megkérdezi, hány éves vagyok, és én igazán belegondolva felelek neki, akkor azt mondom, 19. Dehogy! Mínusz 19!
Egy nagy tojásnak képzelem magam, pontosabban annak, ami bent van a tojásban. (A tojás fogalmát elég pontatlanul használtam itt.) Nem szeretném, ha valaki feltörne. Vagy mondjuk, ha átlátszó volna a tojáshéj. Egy üvegtojást látok magam előtt, amint az állatkerti keltetőlámpa alatt hever, és a köréje sereglett látogatók óráról órára elszörnyedve követik a félkész csirke rémületes alakváltozásait.
De a legnagyobb zavar könyveim felsorolásakor támad bennem. Bevallom, nyomaszt a gondolat, hogy elolvassák őket, pláne, ha idegen nyelven. Először egy fordítás szembesített azzal, milyen rosszul írok. Mert a fordító komolynak vette azt, ami játék volt, és közben semmit nem érzett meg a játék komolyságából, abból a halálosan komoly harcból, amit a világ ellen vívok.

LÁNG ZSOLT


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék