Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 2002. február, XIII. évfolyam, 2. szám »
DELEATUR
Fotóalbum. Önszemlélet 2002
Nekem múlt idejű nevem van, magyarul ezért nem szeretek önéletrajzot írni. Olyan,
mintha egy belső hang folyton azt kérdezné: mit akarsz még, hát nem lángzsoltál
eleget? Ez egy lefordíthatatlan magyar bánat.
Amikor idegen nyelven kell cévémet megfogalmaznom, akkor meg egyéb zavar.
Szatmárnémetiben születtem, és máris bajban vagyok. Szülővárosomat ugyanis Satu
Mare-ként lehet megtalálni a trianoni békekötés után készült világtérképen.
Én viszont Szatmárnémetibe születtem bele, egy olyan városba, amelytől elvették
ugyan régi nevét, ám a folyóparti fák, a csendes alföldi utcák, a kertek fölötti
végtelen horizont, a járda meleg aszfaltjába beletaposott faeper szemek, a húsleves
illatú vasárnap délutánok, a régi monarchia fénykorában épült házak csillámpalás
falai a mai napig emlékeztetnek arra a névre.
1958 is zavarba hoz. Jóllehet abban az évben születtem, nem érzem magam 44 évesnek.
Ezen a vidéken lassabban nőnek fel az emberek, mint máshol. Ráadásul én későn
érő típus vagyok, 16 évesen volt először magömlésem, 26 éves koromban jelent
meg első elbeszélésem, és 36 éves koromban született első gyerekem. Ha valaki
megkérdezi, hány éves vagyok, és én igazán belegondolva felelek neki, akkor
azt mondom, 19. Dehogy! Mínusz 19!
Egy nagy tojásnak képzelem magam, pontosabban annak, ami bent van a tojásban.
(A tojás fogalmát elég pontatlanul használtam itt.) Nem szeretném, ha valaki
feltörne. Vagy mondjuk, ha átlátszó volna a tojáshéj. Egy üvegtojást látok magam
előtt, amint az állatkerti keltetőlámpa alatt hever, és a köréje sereglett látogatók
óráról órára elszörnyedve követik a félkész csirke rémületes alakváltozásait.
De a legnagyobb zavar könyveim felsorolásakor támad bennem. Bevallom, nyomaszt
a gondolat, hogy elolvassák őket, pláne, ha idegen nyelven. Először egy fordítás
szembesített azzal, milyen rosszul írok. Mert a fordító komolynak vette azt,
ami játék volt, és közben semmit nem érzett meg a játék komolyságából, abból
a halálosan komoly harcból, amit a világ ellen vívok.
LÁNG ZSOLT