Vakablak. Röhögjünk, mint a farkasok
Azon gondolkodtam, ki röhögne jobban.
Ez persze attól is függ, milyen röhögésre gondolt az író.
Mikor kiderült, hogy a Magyarok Európában díjat az idén megosztják, s. az egyik nyertes Szilágyi István, s mikor kiderült az is, hogy ő viszont nem fogadja el az elismerést, döntését többek között ezzel indokolta meg: kiröhögnének a regényhőseim, mondta.
Nem szeretnék sokat lovagolni a díj körüli furcsaságokon. Rövidre fogva, azt gondolom, bármilyen képlékenyek lennének is a műfajok, A börtön szaga és a Hollóidő nem sorolható ugyanabba a kategóriába. A két mű nem összemérhető. E kijelentéssel egyiknek a minőségéről sem mondtam semmi pejoratívat. A börtön szaga is jó, a Hollóidő is. De ha a kiírás szépprózáról beszél, akkor csak az utóbbi kerülhet szóba.
De vissza a kérdéshez. Ki röhögne a legjobban? A kérdés nem olyan nehéz: vannak szereplők, akik nem tudnak röhögni. Terebi úr, Baga Rozál, Kese Kata. Sőt, magát a deákot sem halljuk egyetlen igazán jót kacagni.
Kacagni ugyan Fortuna Illés sem tud, pláne jót (a regény egyik legszebb és legjellemzőbb motívuma Illés mester farkasnevetése), de azért a »röhögni« szó mégis kapcsolható hozzá. Igaz, ettől a kacajtól elállna a lélegzetünk, de éppen ezt érdemelnék azok, akik összekeverik a dolgokat. Rázza csak őket a hideg, fusson végig a hátukon, borzolódjon föl a szőrük, holló vájja ki az idő szemét.
A másik, akinek a nevetését nem kívánom senkinek, bár kétségtelenül jellegzetes: Hódy Ágó. A tiszteletes felesége, aki folyton őrület és érzékiség szakadékai között bolyong, sose lehet tudni, kit ránt le magával. Olyan, mint mikor valaki felnevet egy üres templomban. Száll, száll a hang, nevet a bolond lány, s még a szentek szíve is összeszorul.
A legjobb mégis az lenne, ha Tentás nevetne. Papot vinnének, szerelem elmúlna, mesterek halnának, koponyák gurulnának – ő csak nevetne, kacagna, röhögne, amíg az ember annyira félne, hogy már nem is tudná: ő nevet-e tényleg, vagy az üres csontok.
DEMÉNY PÉTER