Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 2002. április, XIII. évfolyam, 4. szám »
Gáll Ernő: Számvetés (a kisebbségi létforma méltósága)
Huszonhét év a Korunk szerkesztőjeként – ‘57-től ‘84-ig. Kettős, általános
és különös nyomás alatt. Az általános egy világrendé, a Brandenburgi Kaputól
a Sárga-tengerig. A különös egy országrendé, a Királyhágótól a Fekete-tengerig.
Önmagát szüntelen megújítani-megerősíteni képes diktatúrában. Önmagát szüntelenül
védelmezni kénytelen kisebbségi létben. Ebben a munka és a számvetés. A számvetés
három sajátosságot is mutat.
A baloldali hagyomány őrzését. Ez főként Gaál Gábor örökét jelenti. Azzal együtt,
ami a háború előtt – elnyomottan – defenzívában merev. És azzal együtt is, ami
a háború után – felszabadultan – offenzívában rideg. Védeni a baloldalt. Amikor
kívül, eltorzítottan, totális hatalommá szárad; belül, megőrzötten individuális
illúzióként porlad. Ez egyrészt szüntelen visszavonulás. Mindig megkísérelni
másként értelmezni a még értelmezhetőt. Ez másrészt szüntelen önszembesülés.
Mindig megkísérelni másként hinni a még hihetőt. Közben pedig a valóságban létező
álbaloldalért nem adni fel az eszményekben létező igazit.
A folyóirat egyetemességének folytatását. Kettős értelemben is. Hogy része az
egyetemes magyar kultúrának. Hogy része az egyetemes emberi kultúrának. Mindezt
akkor, amikor a diktatúra egyre sűrűbbé teszi a homályt, egyre áthatolhatatlanabbá
teszi a falat. Nyitni egy kisebbségi kulturális szigeten, amikor egyre jobban
zár a többségi politikai tenger. És valóban nyit. A „marxista reneszánsz” és
az egzisztencialista filozófia felé is. A frankfurti szociológusok és a párizsi
újbaloldaliak felé is. Meg a napi kelet-európai és román valóság felé. És –
ne feledjük! – fórumot ad a magyar bölcselet ‘73-as kiátkozottjainak.
Teszi ezt a leghálátlanabb pozícióban. Kereteket feszegető kisebbségi lapszerkesztő
a sűrűsödő diktatúrában. „Felülről” kétes szándékokat támogatónak, misztifikátornak,
rebellisek cinkosának látszik. „Alulról” hatalmi szándékokat képviselőnek, manipulátornak,
lojálisok cinkosának látszhat. De ebből nem önigazoló kisebbségi mártírglóriát
kompenzál. Ám önépítő kisebbségi ideológiametaforát konstruál. Az erkölcsileg
makacs kevesek éppen a makacsságból fakadó felemelt fejének, a sajátosságukban
különböző kevesek éppen a különbözésből fakadó, egyedülálló méltóságának ideológiametaforáját.
A kisebbségi „létformát összefoglaló méltóságtudatot. (Komp-Press Kiadó,
1995. 239 oldal, ár nélkül)
1997. 1. 24.
POSZLER GYÖRGY