Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 2002. április, XIII. évfolyam, 4. szám »
Molnár Vilmos: Az olvasó fizetéséről
Eleve azt találtam ki, hogy nemlétező könyvekről írok, magyar szerzők, teljesen
magyarok, Ilma Rakusa, Zsuzsanna Gahse, Christine Virágh, Terézia Mora németül
író magyar nők magyarul nem olvasható köteteiről (Kiadó nélkül, év nélkül, 0
oldal, 0 Ft), aztán nem sikerült, viszont sikerült a magyar szót 4x leírnom
1 mondatban, vagyis ötször, és ez még semmi ahhoz képest, ami jön, úgyhogy továbbiakban
magyar = m. Alapkönyveket fordító, a m. irodalomért lobbizó, erős alulfogalmazással
is jólismertnek mondható m.német írók. Mármint Németországban ismertek, nálunk
nem, Gahse vékonyka kötetén kívül (Átültetve. Jelenkor, 1998. Fordította Tandori
Dezső) nincs hazai publikációjuk, ennyit bírtunk teljesíteni. Igen csekélyke
m.ságteljesítmény. Valami szerintem nálunk piszok rosszul működik. Veszélyes
terep. Rigid, barátságtalan. Vicsorgós. Szűköcske. Itt túl sok fontos szerzőről
túl kevés szó esik, főleg pedig mintha a határok valahogy tényleg kizárnának.
A nyugaton és a környező országokban élő magyar szerzőkkel szemben működtetett
pozitíve diszkrimináló, némiképp vállveregetős, gettósító ötágú síp-szemlélet
elég veszélyes: néhány nevet kiemel, a többit ömlesztve tálalja. Ezeket, úgymond,
mind (haza)szeressétek. Erdélyi irodalmat ember nem olvas, ha csak külön úgy
nem döntött. Akkor viszont nem irodalmat olvas, hanem Erdélyről vél olvasni.
Vagy ő most épp átmegy hazafiba. Nyugati m. irodalom – de még a Szondy utcai
irodalom is –, ilyesmi (úgy van, hogy) nincs: megnevezik, ennyiben mindenképp
létezik, ha tárgyalják, van tárgy, azonban bőven irodalmon kívülre való, akkor
is, ha annak a komoly szocializációs vonatkozásai, hogy hol élsz, honnan származol,
elég sokáig elérnek.
***
Molnár Vilmos Az olvasó fizetéséről című novelláskötetéből nyilván kiderül,
hogy szerző a Székelyföldről való. Rezignált humor, vadszelíd tréfálkozás, abszurd
Kelet. Dől kifelé Románia. Hogy ugyebár „mik vannak”. Független attól, hogy
érdekel vagy nem, mi megy ott manapság, simán félreteszem. Föl se veszem, hanem
kiutazok és megnézem. Egy könyvet szépen becsukni, ezzel esélyt adni valami
másnak a Nap alatt, ebben van valami teremtésszerűség. Le is rakom, ha bírom,
csak nem bírom, mert édes Erdély ide vagy oda, Molnár novellái eléggé pokolian
szórakoztatnak. Képzeljük csak el, ez egy cím, hogy „Begördülne a busz és kinyílnának
az ajtók, de mégsem volna semmi tolakodás, semmi lökdösődés, holott jó pár ember
várakozna a megállóban”, és így tovább, „nemes előzékenységből mindenki azon
lenne, hogy a mellette álló vagy a háta mögött lévő szálljon fel előbb, a megállóban
várakozó tömeg egyre nőne, és soha nem látott magasságokba csapna az udvariassági
hullám,” ad absurdum „finom, kötetlen beszélgetéssel, elmés társalgással szórakoznának,
vagy pedig egyszerűen csak szerényen meghúzódva, lehunyt szemmel és boldogságtól
sugárzó arccal örvendeznének az együttlétnek”. No. Jóindulatúan leállok egy
kicsit. Molnár Vilmos nyelvhasználata vidáman eltekint: de mitől? Azoktól az
elvárásoktól, amik az „erdélyi irodalmat” túlzottan megfektetik. Hogy úgy „nézik”,
mert „hogy egyen meg az ember minden halpasztás szendvicset, mikor annyian nézik”.
Nem hagyják csak úgy halpasztázni. írásai, noha csak úgy hemzseg a feladat,
ráadásul „a hatodik halpasztás szendvicsnél már mindenki téged néz”, nem akarnak
teljesíteni. Mégis. Azért teljesít. Benyom „egy egész doboz halpasztát, lehetett
vagy fél kiló, s hozzá tizenkét darab kiflit”. Most ez a program. Minden mű
maga teremti meg a programját, és ez sokszor esik egybe a várakozásokkal. Sokszor
nem. Helyes, rendben, a m. irodalom fontos, az pedig jó:), legyen hát várakozás,
de legyen az is, hogy fütyülhess rá. „Ott aztán egy padon tiszta egyedül megetted
az egészet, a felénél már érezted, hogy jó lenne a többit eldobni.” Valami másba
fogni. Namost. Szerző már 1993-as Levél Szingapúrból című, a marosvásárhelyi
Mentor által kiadott könyvével beleírta magát a, mondjuk így, szívembe. Azóta
várom, hogy mi lesz. Nem sok minden lett. Mintha a Molnár Vilmos-i „gazdaság
jóindulatúan leállna egy kicsit”. De lesz, és méghozzá „Molnár Vilmos- kultusz
lesz, meg fogják látni”, ahogy ezt Orbán Kinga jósolja a Látó 2000/10-es számában.
(Széphalom Könyvműhely, 2000. 156 oldal 880 Ft)
2001. 4. 6.
KUKORELLY ENDRE