Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2002. április, XIII. évfolyam, 4. szám »




Egyed Emese: Adieu, édes Barcsaym Avagy az ihletett filológia

(Mentor Kiadó, 2001. 236 oldal ár nélkül)
Kolozsvári kutató. Költő, tanár, irodalomtörténész. Többféle fórumon jelen. Szépirodalmi lapokban, magyar líceumokban, egyetemi tanszéken. Nem akármilyen háttérrel maga mögött. Nagy tekintélyű tudós, történész apa. Sokoldalú, költő, kritikus, bölcselő testvér. Nem ezzel a könyvével indul maga sem. Verseskötet van mögötte, bábjátékgyűjtemény és egy másik Barcsay-könyv – néhány évvel ezelőttről. Meg – természetesen – jó néhány szakközlemény. Mintha a közlésformák átszőnék egymást. Költészetében van valami tudatos, elméletileg fegyelmezett elem. Ez adja munkássága érdekességét.
A hős igencsak izgalmas. Nagy, erdélyi főrangú család. Egykori fejedelem kései ivadéka. Pályája elején és végén testőr – Bécsben, a császárvárosban. Közben katona – szerte a birodalomban. Katona és költő. Profi katona, amatőr költő. Több mint három évtizedig visel egyenruhát. Nem egész másfél évtizedig ír verset. Hadak pihenőin látogatják a múzsák. Mint néhányat a hajdani nagyok között. Költői rangú leveleket ír, meg dokumentumértékű verseket is. Bessenyei és Orczy barátja. Kazinczy pártfogoltja, igaz, csak utólagosan. Latinosan és németesen, de főképpen franciásan művelt. Elegáns, bátor, gáláns férfi. Előkelő társaságok kegyeltje, döntő csaták harcosa, szerelmi kalandok hőse. Végül erdélyi birtokán „bujdosik”. Majdnem úgy, mint Bessenyei.
Ez ejti meg a kutatót. A poéta is, de főként a figura. Műve filológiai teljesítmény. Szigorú filológia, de ihletett. Szakirodalomból, levelezésből, levéltárakból kikerekíti az életrajzot. Kitöltve a régebbi hézagokat. Összeállítja – korábbi könyvében – a versek kronológiáját. Megírja a „Barcsay-ügy”, az összeesküvés-gyanú, a letartóztatás és meghurcoltatás történetét. És megfejti a költőhöz írott szerelmes vers, a Doris pásztorné álma „titkát”. Valószínűsítvén Radvánszkyné Prónay Éva, a távolra került kedves szerzőségét. A versfőkbe rejtett búcsúról van szó: „Adieu, édes Barcsaym.” Ez lett a kötet címe. Bizonyítván a pontos filológia rejtett ihletettségét.
Fontosnak érzem a kötetet. Különösképpen a korábbi könyvvel (Levevék fejemről Múzsák sisakomat, 1998) együtt. Egybeolvasva. A költői életmű és életrajz folytatólagos elemzése. Kinagyít, árnyaltabbá és pontosabbá tesz egy fejezetet a magyar felvilágosodás irodalomtörténetéből. Amelynek persze vannak tegnapelőtti, igencsak nem jó és tegnapi, igencsak jó feldolgozásai. De egy alkotó portréja és egy korszak tablója soha sincs kész. Itt fontos vonások jelennek meg a továbbrajzoláshoz.
2002. 1. 25.

POSZLER GYÖRGY


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék