JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy

Te vagy egĂŠsz vilĂĄgom
A szuszbĂłl ĂŠs a tĂŠmĂĄbĂłl kifogytam,
a fĂĄradt rĂ­m is tollamhoz ragad,
ĂŠletem is lassan-lassan kilobban,
nem ĂŠpĂ­tek mĂĄr ĂĄlom-vĂĄrakat,
mind halvĂĄnyabban pislognak a fĂŠnyek,
a MindensĂŠg poshadt kĂśdĂśkbe vĂŠsz,
elcsĂśndesĂźlt az ĂĄtok ĂŠs az ĂŠnek,
a fegyverzaj, boszorkĂĄnyĂŠgetĂŠs:
te vagy egĂŠsz vilĂĄgom, egymagad,
szemed sĂśtĂŠt, talĂĄnyos vĂŠgtelenje,
lelkemben vers csupán tőled fakad,
ki alkonyomat hajnallĂĄ teszed,
s ha jön a végső fagy, hűlő kezemre
rĂĄkulcsolod ĂĄldott, meleg kezed.

JĂłsĂĄgodnak vagyok ĂśrĂśkre foglya
A kĂĄprĂĄzatos dĂ­va, nĂŠzd, mivĂŠ lett:
rĂştul bekĂśpte szĂŠpsĂŠgĂŠt a kor:
savĂłs szemĂŠben megfakult az ĂŠlet,
löttyedt a bőre, fején szürke por.
Te sosem voltĂĄl szĂŠp, nem vĂĄllad, ajkad,
csípőd hajlása volt a mágnesem,
fĂŠrfiĂĄmĂ­tĂł nem volt semmi rajtad,
lelked tĂĄrult elĂŠm csak fĂŠnyesen;
nem mĂĄmoros vĂĄgy kergetett karodba:
jĂłsĂĄgodnak vagyok ĂśrĂśkre foglya,
mely rendületlen, mint a bérci kő.
Az ĂŠvek tĂŠged nem rĂŠmĂ­tenek,
nem ronthat rajtad a kaján idő:
ĂśrĂśkifjĂş vagy, mint az istenek.

Te vagy az ĂŠj
Ajkadról száll a lanyha éji szellő,
szemed sejtelmes ĂŠs simogatĂł
sĂśtĂŠt fĂŠnyĂŠvel fog kĂśrĂźl a tĂł,
hajad lágy fürtje a fekete felhő,
a surrogĂł lombban szoknyĂĄd zizeg,
a virrasztĂł, szelĂ­d virĂĄgharangok
ĂĄhĂ­tatos csilingelĂŠse: hangod,
s neved suttogjĂĄk ĂĄlmatag vizek,
amint bĂłdult bokrok fĂślĂŠ hajolt,
arcodat ölti fel az őszi hold,
a csillagtenger lelkedtől ragyog:
te vagy kĂśrĂśttem mindenĂźtt az ĂŠjben,
te magad vagy az ĂŠj, s boldogan ĂŠrzem,
hogy ernyesztő karodban szunnyadok.

JĂĄtszd el az ifjĂşsĂĄgot
LassankĂŠnt elhagy fogam ĂŠs szemem,
megrozzan gyomrom ĂŠs vesĂŠm, e lomha,
rest aggyal mĂĄr nem is emlĂŠkezem
rĂŠgi magamra, szĂŠp csikĂł-koromra,

lopott csĂłkokra, forrĂł ĂŠjszakĂĄkra,
mikor szikrĂĄzva izzott mĂŠg a vĂŠr,
ma csak lĂŠzengek, semmire se vĂĄgyva,
szĂ­vem s fejem belepte mĂĄr a dĂŠr.

Ki eljĂĄtszottĂĄl annyi szerepet,
fĂĄradt lelkekben ĂśrĂśmĂśt csiholtĂĄl,
fogj kĂŠzen, mint egy bĂĄva gyereket,


tĹązzĂŠl hajadba tĹązpiros virĂĄgot,
ĂŠs jĂĄtszd el, aki voltam, aki voltĂĄl:
az elfelejtett, ĂŠdes ifjusĂĄgot.

Csak ĂŠrted...
Egy Ăşjabb ĂŠv. Neked kĂśszĂśnhetem:
mivĂŠ lennĂŠk, ha csĂłkod melegĂŠvel
nem gyĂłgyĂ­tnĂĄd mindennap, minden ĂŠjjel
fĂĄzĂł szĂ­vem, kihunyĂł ĂŠletem?
A dermesztő telet te űzöd el
tavasz zĂśldjĂŠvel, arany fĂŠnyĹą nyĂĄrral,
ujjadtĂłl ĂŠbred virĂĄg ĂŠs madĂĄrdal,
az est bĂŠkĂŠje karoddal Ăślel,
ĂŠs te hozod a hajnalok nyugalmĂĄt;
csak ĂŠrted vĂĄllalom, hogy szĂśrnyĹą terhem,
egy ĂŠrtelmĂŠt vesztett vilĂĄg unalmĂĄt
ĂŠs nyolcvan ĂŠvemet tovĂĄbb cipeljem:
ha kĂśrĂźlfognak baljĂłs, sanda ĂĄrnyak,
szĂ­ved fĂślĂśtt vigaszt, remĂŠnyt talĂĄljak.