FotĂłalbum.

HĂĄrom kĂŠpeslap
Ha majd kézbe veszed ezt a könyvet (Torda és környéke régi képeslapokon. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001), keresd ki a 10., a 30. és az 52. képeslapot. Mindegyik ugyanazt az épületet ábrázolja, az ún. Pénzügyi Palotát. A 10., vagyis nálunk az első 1905-ben készült, a 30., azaz nálunk a második 1917-ben, az 52., nálunk a harmadik pedig 1931-ben.
Az első képeslapon semmi érdekes nem fedezhető fel, hacsak az nem, hogy az épület egyik szárnyában egy pénzügyektől igen távol álló létesítmény: gyógyszertár kapott helyet. Cs. Mike Márton a tulajdonosa, ha jól olvasom a nevet, és a „Véd Angyal”-hoz van címezve. Az épület másik szárnyában Flachbart Károly (ha ezt is jól betűzöm:) „csemegeüzlete” és a „Bethleni Műmalom Liszt Főraktára” található.
A második képen már jobban láthatók a részletek. Cs. Mike Márton Gyógyszertárának kirakata tisztán ragyog a napfényben. A kirakatban kivehető egy mellszobor is, mintha görög istenség vagy antik gyógyász őrizné az üzlet nyugalmát. A járdán promenádozók torpannak meg, és furdulnak a fotókamera felé. A bejárat másik oldalán a „Liszt Főraktár” cégtáblája változatlan, ellenben a „Flachbart Márton”-os felirat helyén, vagy arra rászegezve, szóval mindenképpen azt kitúrva, frissen festve, méretben jóval nagyobb, vastagabb betűkkel az áll: „Turcza Géza Fűszer Kereskedése.” Hogy mi lett Flachbart Mártonnal, nem érdemes találgatni, a kép elárulja nekünk. Ugyanis ezen a szárnyon már nem csillog-ragyog a kirakat, sőt, mintha az üveg helyén deszka volna. Esetleg kartonpapír. Esetleg üveg, és mögötte van papír, amely az üzlet átrendezését takarja. Deszka, papír, üveg, a lényeg viszont, hogy rá van festve, pontosabban mázolva, meg-megcsorgó festékkel egy Dávid-csillag.
Emlékszem, amikor a háború után Horvátországon átutaztunk, az országút menti házak falára ugyanilyen megcsorgó vonalakkal mázolták rá: „Hrvatsky kuta”, vagyis horvát ház. Ezek a megjelölt házak feketén meredő ablakszemekkel, szétlőtt tetővel, lyukacsos falakkal roskadoztak az országút mentén. Nem tudjuk eldönteni: a tulajdonosok írták rá, hogy ne lőjenek rájuk a szerbeket üldöző horvát katonák, vagy a szerb szomszédok, hogy kivonuló testvéreik lássák, mit kell szétlőni.
A tordai Flachbart kereskedő üvegvitrinére 1917-ben aligha a zsidó tulajdonos mázolta föl a Dávid-csillagot, abbéli szándékkal, hogy majd a bevagy kivonuló zsidó katonák, netán a bosszúra szomjúzó zsidó civilek megkíméljék üzletét. Nincs párhuzam. Párhuzam legfeljebb a húsz évvel későbbi eseményekkel vonható, amikor majd kötelező lesz a kabátra is föltűzni a sárga csillagot.
A harmadik képen minden megváltozik. A Pénzügyi Palota, mintha elnyerné eredeti rendeltetését: bank költözik a gyógyszertár helyére. Ami (a rendeltetés helyreállítása) persze csalóka látszat, hiszen az eredeti feliratot is le kell verni, hogy az újat fölrakhassák. „Banca Centrala” vagyis Központi Bank lett a gyógyszertár helyén. A másik szárnyba az Ariesul (Aranyos) nevű nyomda költözött a Liszt Főraktár helyére, azon túl pedig, ahol Folbach, azután Turcza kereskedése volt, most Ionel Cruţiu hirdeti magát.
A könyv előszavában Lászlóffy Aladár azt írja, hogy egy „város arcai szelídek, derűsek. A képeslap-fotográfusok nem csatadokumentumokat igyekeztek találni, hanem állóképeket”. Elég egy nagyító, hogy másképp lássunk.

LÁNG ZSOLT