Határ Gyõzõ

Évszámlálás

When I was a child I laughed and wept
Time CREPT
When as a youth I waxed more bold
Time STROLLED
When I became a full-grown man
Time RAN
When older still I daily grew
Time FLEW
Soon I shall find, in passing on
Time GONE
O Christ! wilt Thou have saved me then?
AMEN
(Sírtábla-felirat a chesteri székesegyházban)

megkövetlek Magas Démon
ki lüktetsz a halántékon:
emberélet mért oly vékony
halódékony halandékony

alig mászott cseperedett alig volt csak tíz is
hidegrázó gyulladással jött az elsõ krízis

ég és futkos: hova-merre? alig ment fel húszig
se párja se mestersége minden bajban úszik

felcsap flaszterkoptatónak: harminc fele járdall
áldozárnak? áldozatnak? élte-harmadjával?

odébbrúgják idébbrántják megér negyven évet
zálogházba istenházba börtönbe betéved

feljebbhágdal beljebbhágdal megéri az ötvent
így lesz messze külországba' földönfutó jöttment

feljebbhágdal hátrébbhágdal alig múlt el hatvan
ráégetik homlokára: be kiállhatatlan

feljebbhágdal kíjjebhágdal alig múlt el hetven
ráverik hogy tûrhetetlen meg nemzetietlen

feljebbhágdal égnekhágdal alig múlt el nyolcvan
kiátkozzák: "hóhér hozza! ha élve ha holtan!"

kilencven felé haladva megáll visszaretten
holtravál s fényképre dermed márványsírkeretben

megkövetlek Magas Démon
ki lüktetsz a halántékon:
emberélet mért oly vékony
halódékony halandékony


Nemzeti dal

baleknak születtünk
balekként halunk meg:
nem naptári jeles
pirosbetûs ünnep

balekként indultam
baleknak maradtam
magam kárán soha
én nem tanulhattam

ha ránk lemosolyog
Álladalom Jóság:
mi csepp dolgunk csupán
az alattvalóság
mindig rajtam nyertek
ha ki engem perelt
voltam adóalany
úrbér-kizsigerelt

hamis forradalmak
balek élcsapatja
kit ha nép rátámad:
király megcsapatja

bõsz kirakatperben
balek harmadrendû
pártos akasztófán
koncolt üresbendõ

mint a sejt - oszlással -
balek szaporodik
zászló alá sorjáz
öl fog vitézkedik

bõrére szerzõdnek
félországa marad
félkeze selába -
orravére ered

ríhat óbégathat
- jaj! betelt a mérték! -
nemjó csillag alatt
rossz ágyon tökéllték

jégveréssel járó
csõdre házasodom
balekség rákája
kezeslábasomon

ringyó horoszkópnak
rõt rihonyasága -
hova-tûnt?! soha-volt!
ki vetett rabságra -
apadjon el ondóm
folyjon ki a szemem:
balekség bilincse
lábamon-kezemen

baleknak írtak bes vesznek fogyatékba:
maradok balekség
õse ivadéka

beletorkollottam
sokból az elégbe
mindenek bolondja
mindenes cselédje

baleknak küldetvén
balekként megyünk el
békélve sorsunkkal -
gonoszistenünkkel

életnek eleje
halálnak hátulja
holott másvilágon
balek vagyok újra


Quasimodo

kalimpál a Quasimodo
kifordul a lába
így jár karja feje jobbrabalra kalimpálva

jön? megy? merre-hova? míglen
az esze kijárja
s nekilendül hasa-hordó
asszimetriája
éjjel-kongó üres templom:
kalimpál a lelkem
méregeti a sötétjét
élete-leverten

ott megyen fõhajó-hosszat
billeg kacska-sántán
- hátralesi társanézõ:
árnyéka a sátán

templom õre s annak foglya:
körülkalimpálva
mind bejárja - balra-jobbra
harangozó árva

hálása a harangzugoly
élése a málé
járása a kalimpáló
inga-gingalláré

himbálódzik inog-binog
álig áll a lábán
fiatal bika a szíve
pedig - nincs halálán

zsúfolt élet! válogatja
nézi vonulását
kiszemelné aranyszõke
lányos lelke-mását

magához is úgy éldelné
kecses-mórikálva
s vinné már az oltár elé!
- ott is kalimpálna

menekül a fájdalmával
torony tetejére
s hátha még a lajtorjával
Göncölig felérne
el a Földtõl! emberektõl!
- hány ilyen de hány van:
s kiragyogva kalimpálna
égõ jégmagányban


Széptevés

mikó' hozzád útba' vagyok
magamnak is útba' vagyok
úgy szaladok
úgy loholok
mind utánad botlogolok

ez a legszebb ez a kántus
énekli a mendikántus
mendikáns rend
a hátulja
lafancos a kabátujja

minden koldus kerekképû
úgy kántál hogy belekékül
alul-felül
zsoltárnyúzó
fenekébül felágyúzó

elállja az úti lakzit
vénasszonnyal 'turul bakzik
lopó kedve
lobbanékony
félszemmel a maradékon

"Puccos Úrhölgy! Nõideál!"
(cirkalmazva redigeál:)
"ha én kiskutyád lehetnék
szoknyád alá beugatnék"
duda bendõ csuda vádli
hizlalja a karmonádli
kidagad a
farmatringon:
"egyem! lelkem! ingyombingyom!"

mikó' hozzád útba' vagyok
magamnak is útba' vagyok
úgy szaladok
úgy loholok
mind utánad botlogolok


A leányka és a pap

így járkálnak õk az elhagyott szobákban
egy darabig még a leányka és a pap
csak-összemosolyognakkecses-halálraváltan
két egymásba kapaszkodó ágrólszakadt

a faljáró szellemek látszatvilágát
ismerik csupán - azt a kiterjedést
melyen õk maguk élnek ketten a drágák
a látszatlétezõben az alig-levést

megkedvelték már az egyhangúságot
az egy-kedélyhullámra-hangolást
nem olvasnak se könyvet se újságot
s hosszan tanulják az elszótlanodást

mi nem rozsdamarta az gazfelverte
csõsz nem írt-háborgat ordast oduján
se falka se hajtás se hallali csörte:
bakzik a természet irgalmatlan-buján

élnek a gubóban szobáik széthányva
a pap a leánykát a leány a papot:
megölelkezve a pap és a leányka
egyásban keresnek kijáratot