Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 2002. július, XIII. évfolyam, 7. szám »
Szántai János
Nászajándék Zsófinak
Viszem a holdat.
Vajh
Hova?
Kérdezi a pokol lova.
Hangja a másé.
Tán
enyém?
Tetem a fény az est egén.
Nászajándék ez.
Zsófinak.
Lámpavas árnya lángra kap.
Hangom a másé.
Tán
övé?
A szféradalban-hangközé?
Elkísérhetlek,
angyalom?
A világ sírja vállamon.
Visszük a holdat.
Egyre fogy.
Az éj is apad, úgy-ahogy.
Robinson Crusoe kétkedéseiből
résszé áll az egész
lesz így majd tettre kész
kör-körül kéz-közön
alakul börtönöm
s ha mégsem úgy mi van
mennyi az annyiban
épp-pontnyi káröröm
ő öl vagy én ölöm
s ha tán vicc az egész
mondható semmi-vész
lefutom még köröm
s jöhet rám kő kövön