ďťżKĂĄr
Ahogy egy egyszerĹą, egytagĂş szĂł kontextushoz kezd kĂśtĹdni, ahogy valamiĂŠrt, tetszĹlegesen mindig ĂŠszbe juttat valamit (ugyanazt), az revelĂĄciĂłszerĹą tud lenni. Azzal a szĂłval akartam kezdeni ezt a Deleaturt, hogy KĂĄr. Az olyan deleaturos. De el is visz egy tĂśrtĂŠnet felĂŠ, amelyre elĹszĂśr, a Harmonia caelestis 312. oldalĂĄn nem figyeltem fel, csak most, a JavĂtott kiadĂĄst olvasva: âĂdesapĂĄm fĂślszĂłlĂtotta a gyerekeit, mondjanak mondatot az apjukrĂłl. Pontosabban: ha mondani kĂŠne egy mondatot (szĂłt, tĂśrtĂŠnetet), mi volna az. (...) Azok hallgattak. Egy szĂłt sem ĂŠrtettek. ĂdesapĂĄm segĂteni prĂłbĂĄlt. HĂĄt pĂŠldĂĄul, hogy meghal, ĂŠs hogy akkor, hogy akkor mit mondanĂĄtok. KĂĄr.â
KĂĄr, hogy az ĂĄprilisi LĂĄtĂłban nem lĂĄthatni mĂĄr a tartalomjegyzĂŠkben, hogy milyen kĂśnyvrĹl szĂłlnak az Ălet ĂŠs IrodalombĂłl vĂĄlogatott kritikĂĄk. KĂĄr, hogy tĂşl sok az olyan kiadĂł ErdĂŠlyben, amely nem, vagy alig alkalmazza a fĂźlszĂśveg lehetĹsĂŠgeit. Amely pedig vĂĄlogatĂĄsoknĂĄl vagy ĂşjrakiadĂĄsoknĂĄl fontos lenne. KĂĄr, Ărtam volna, errĹl szĂłlt volna ez a Deleatur, de ez a szĂł most mĂĄr nem engedi, egy szĂł miatt Ărok inkĂĄbb a JavĂtott kiadĂĄsrĂłl, pedig mĂŠg nem akartam. âQuoth the Raven, âWhat a pityââ â Ărta volna Edgar Allan Poe, ha magyarbĂłl kellett volna fordĂtania A hollĂłt.
EsterhĂĄzy PĂŠter Ăşj kĂśnyve lĂĄtszĂłlag az ĂŠdesapjĂĄrĂłl szĂłl, valamelyikrĹl azok kĂśzĂźl, akik a Harmonia caelestisben szerepelnek. De nemcsak rĂłla. A JavĂtott kiadĂĄs egyik leginkĂĄbb ĂśnkĂnzĂł rĂŠsze az, amikor E. P. Ăşjraolvassa alighogy befejezett nagyregĂŠnyĂŠt az alighogy birtokĂĄba jutott informĂĄciĂłk felĹl, ĂŠs azt az ĂŠdesapĂĄt keresi benne, akirĹl a JavĂtott kiadĂĄs szĂłl. Aki a magyar politikai rendĹrsĂŠg ĂźgynĂśke volt. Ilyen szempontbĂłl a Harmonia igen prĂłfetikus, mint azt szerzĹje is konstatĂĄlni kĂŠnytelen, ĂŠs keserĹą szĂĄjĂzzel âĂśrĂźlhetâ az olyan mondatoknak, mint amellyel az elĹzĹ kĂśnyv indul: âKutya nehĂŠz Ăşgy hazudni, hogy az ember nem Ăśsmeri az igazsĂĄgot.â
Amikor valaki azt mondja, hogy âkĂĄrâ, ĂŠs komolyan is gondolja, azĂŠrt mondja, mert megbukik egy forgatĂłkĂśnyv. FelĂŠpĂźl egy gondolatsor, gondolatban megnyerĹdik a lottĂłfĹnyeremĂŠny, aztĂĄn mĂŠgsem. De abban, hogy âkĂĄrâ, nincsen ĂŠrzelemkitĂśrĂŠs. RezignĂĄciĂł van, feldolgozĂĄsi folyamat van, a âkĂĄrâ-mondĂĄs rĂŠsze a feldolgozĂĄsnak. Ez az, ami nemigen mondĂłdik, amikor meghal egy ĂŠdesapa. Hiszen ĂŠppen errĹl van szĂł: oda szeretnĂŠnk eljutni, az ĂśnzĹsĂŠg arra ĂśsztĂśnĂśz, hogy egyszer majd csak annyit mondjunk egy ilyenre, hogy: kĂĄr. De nem lehet azt mondani. Legfeljebb azt, mint MĂĄrai ĂŠletĂŠrĹl (halĂĄlĂĄrĂłl), hogy: kĂĄr, hogy nem ĂŠrte meg a sikert, a rendszervĂĄltozĂĄst, a. De ez a mondat mĂĄr mĂĄsvalamirĹl szĂłl.
Annyit akarok tehĂĄt csak mondani, hogy az egĂŠsz JavĂtott kiadĂĄs olyan, mint amikor âkĂĄrâ van. MikĂśzben minden az ellen dolgozik, hogy azt lehessen mondani: âkĂĄrâ. E. P. szĂĄmĂĄra ez a viszonyulĂĄs lehet a legnehezebb. A tĂŠnyek ellene dolgoznak: a Harmonia caelestis egy ĂŠdesapa-figurĂĄnak emelt monumentum, EsterhĂĄzy MĂĄtyĂĄs ĂźgynĂśki mĂşltja egy ĂŠdesapa-figura szĂŠttĂśrĂŠse. A szĂśveg is ellene dolgozik: az ĂŠrzelemkitĂśrĂŠsek, a szitkok, a kĂśnnyek, amelyek a JavĂtott kiadĂĄs szĂśvegĂŠbe ĂrĂłdnak, a rezignĂĄciĂł, a tĂĄvolsĂĄgtartĂĄs pozĂciĂłjĂĄt, lehetĹsĂŠgĂŠt romboljĂĄk. MikĂśzben maga a gesztus, az ĂźgynĂśki dossziĂŠk (rĂŠszleges) publikĂĄlĂĄsa, s a rĂĄ vonatkozĂł feljegyzĂŠsek nyilvĂĄnossĂĄgra hozatala az Ăśnfegyelem, a rezzenĂŠstelensĂŠg gyakorlatai.
Vannak a mĂşltnak olyan rĂŠtegei, amelyek feldolgozĂĄsĂĄt nem lehet megĂşszni. ErrĹl szĂłl ez a kĂśnyv, ĂŠs persze mĂĄs kĂśnyvek, mĂĄs mĂłdon (nĂŠmikĂŠpp hasonlĂł, a feldolgozĂĄst sĂźrgetĹ pĂŠldakĂŠppen SzabĂł Gyula KĂŠpek a kutyaszorĂtĂłbĂłl cĂmĹą kĂśnyve jut eszembe). E. P. tartva tart attĂłl, hogy a JavĂtott
kiadĂĄs utĂĄn mĂĄsfajta kĂśnyveket Ăr majd, mĂĄst tud csak Ărni majd, mint amit korĂĄbban. (BĂĄr, paradox mĂłdon a JavĂtott kiadĂĄs nem mĂĄs / mĂŠg /, olyan.) KĂĄr.
E. (A.) P. hollĂłja az ablakpĂĄrkĂĄnyon tollĂĄszkodik, ĂŠs mondja: Schade. Ne yazik. PÄcat.
BALĂZS IMRE JĂZSEF