DOKUMENTUM

Reményik Sándor kiadatlan verseiből
Reményik Sándor költeményeiből „összes versei” cím alatt két változat is közkézen forog. Az elsőt 1941-ben, még a költő életében jelentette meg a Révai Kiadó egy kötetben, s minden valószínűség szerint Reményik akarata szerint hagyták ki ebből az 1918-as Fagyöngyök és az 1940-es Magasfeszültség című kötetek közé eső összes köteteket egymás után sorakoztató kiadásból a Végvári-verseket, amelyeknek hangvétele semmiképpen nem lehetett összeegyeztethető az Erdélyi Helikonban épp akkoriban sorozatban megjelenő, majd az Egészen című posztumusz kötetbe is bekerült Korszerűtlen versekkel.
A költő halála után ugyancsak a Révai Kiadó újra megjelentette Reményik Sándor Összes verseit, ezúttal két kötetben. Ebbe már bekerültek a Végvári-versek, s természetesen a Szépmíves Céh sorozatában megjelent Egészen című posztumusz kötet anyaga is.
Hosszú évtizedek következtek ezután, amikor Reményik Sándor költészetéről csak elmarasztaló, politikai megközelítésű „értékelések” láttak napvilágot, s még a legenyhébbek is „omló világ árnyékkapitánya” jelzővel illették. Csak Imre Lászlónak a pálya utolsó éveit elemző tanulmánya (Reményik Sándor utolsó korszaka. Irodalomtörténet, 1980/2.) után oldódott annyira a jég körülötte, hogy 1981-ben a Magyar Evangélikus Egyház Sajtóosztálya vállalkozott „istenes verseinek” egy kötetbe gyűjtésére (Jelt ád az Isten. Koren Emil előszavával), majd a Romániai Magyar Írók sorozatban is sor kerülhetett egy Reményik-válogatásra (Az építész fia. Bukarest, 1983.), Kántor Lajos gondozásában és bevezető tanulmányával.
Az 1981-es kötet nemcsak „jégtörő” volt, hanem a Reményik-filológia első figyelemre méltó teljesítménye is. A kötetgondozó Imre Mária, a költő unokahúga ugyanis 33 olyan verset is közölt, részben az egykorú sajtóból, részben a Petőfi Irodalmi Múzeumba került Reményik-hagyatékából merítve, amelyek az 1941-es és 1943-as Összes versekben nem jelentek meg.
További lépés volt az „ismeretlen” Reményik Sándor feltárása terén az 1990-ben az Orpheus Kiadónál megjelent Erdélyi március című kötet, amelyben az Imre László bevezető tanulmányát követő versek után mennyiségében és jellegében is jelentős kiadatlan versanyag következett: a Lámpagyújtogató című ciklusban 12 vers, majd egy külön kötetrészben, Álmodsz-e róla? címmel Reményik Sándornak Szőcsné Szilágyi Piroskához illetve Imre Ilonkához írott versei, s függelékül szemelvények levelezésükből. Ezt a kötetrészt 65 (a ciklusokba besorolt versekkel együtt 112) verssel Reményik egykori költő-tanítványa, Sövényházyné Sándor Judit rendezte sajtó alá; a kötet teljes anyagának összeállításában a bevezető tanulmány szerzője, Imre László mellett Imre Mária is közreműködött.
Ezt követte újabb, addig kiadatlan versekkel az Isten közelében című Reményik-válogatás, amely a költő születésének centenáriumára jelent meg az Unikornis Kiadó és az Evangélikus Sajtóosztály közös kiadásában 1991ben (Koren Emil előszavával, függelékül Turóczi Zoltán püspöknek Reményik temetésén elhangzott beszédével).
Ezen a ponton a Reményik-kutatást két üzleti vállalkozás keresztezte: az 1941-es Összes versek reprint-kiadása az Evangélikus Sajtóosztálynál 1999ben s az 1943-as Összes versek változatlan utánnyomása 2000-ben, ugyancsak két kötetben, a budapesti Auktor Könyvkiadónál. Utóbbiban – sajnálatos módon – nincs feltüntetve, hogy ez az „összes versek” valójában csak az 1943-as kiadás újranyomtatása. Pedig akkor már elő lehetett volna állni legalább egy „összegyűjtött versek”-kel, belefoglalva abba azt a közel másfélszáz Reményik-verset, amelyek Imre Mária és Sövényházyné Sándor Judit fáradozásainak köszönhetően az említett 1981-es és 1990-es kiadások révén nemcsak hogy „ismeretlenek”, de még „kiadatlanok” sem voltak.
Amikor az Auktor-féle „összes versek” megjelentek, már több mint egy fél éve megindult az a gyűjtőmunka, amelynek célja a lehetőség szerint teljes egykorú magyar irodalmi sajtó és a Petőfi Irodalmi Múzeumban, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található hagyatékok áttekintése. Ennek a munkának az eredménye az a több mint 400 vers, amelyek kötetbe rendezve rövidesen megjelennek a kolozsvári Polis Könyvkiadó kiadásában.
Ennek a kötetnek az anyagából közlünk alább néhány, mindezideig az egykorú sajtóban vagy a kéziratos hagyatékban rejtőzött verset.
DÁVID GYULA