LĂĄszlĂłffy Csaba

Scherzo
Valahol rĂŠg
dĂşlt, komor ĂŠg
rĂĄm omolt.
RĂŠgi kertĂźnk,
fĹą, fa eltĹąnt,
ĂŠs a hold.

Mintha gangra
ĂŠrve, hangyalĂŠteden
zuhanĂł gĂŠp
ĂĄrnya vĂŠgkĂŠpp,
hirtelen

vĂŠgiggĂĄzol
(fĂŠlsz ĂŠs fĂĄzol,
elveszel!) –
ĂĄtĂźtsz rajta
foltot hagyva,
mint szeder.

Mindig vesztesz;
most is reszketsz
– tagadod?
PorladĂĄstĂłl
vers s varĂĄzskor
meg nem Ăłv.

Ne hagyj magamra –
eskĂźszĂśm:
iszony, ĂśrĂśm
... valami jĂśn.
(Az Ăśreg kisgyermek panaszaibĂłl)

A halĂĄl maszkja
„Barátaink fele nem él, bizony
... s elfog az iszony.”
(Tu Fu)
Rekkenő nyár! gőg, gátlástalan gúny
rĂŠg elpezsgett; kardĂŠlre hĂĄnyva tĂźzes
mĂŠneseken vĂĄgtatĂł vĂĄgyaid derĂŠkhada,
ágyasaid meddőségtől sújtva, a palackba
zárt, ki nem élt nyarak kísértéseiből annyi
se marad, jaj, mint amikor orszĂĄg bukik,
vagy hegy omlik Ăśssze; csak a gĂŠntudat
nem apadt el, de ĂĄlombeli tĂĄrsad ravaszdi,
csalfa, pereskedő, még képes lesz rávenni
tĂŠged is arra, hogy Ăşj, idegen arcot viselj.
2001. augusztus 24.

A rĂłzsakeresztes ĂŠs
nőgyűlölő Peter Stahl emlékére
A hogyan?-nal bajlĂłdtam annyi ĂŠvtizeden ĂĄt,
mint ti. De: hogy miĂŠrt lyukadt ki ĂŠppen az
a fogam? MiĂŠrt rothadt meg azon a hegyes
körtemellű, fiatal nőn az eleven hús? Miért
gĂśrnyedt meg egyik tanĂĄrom az igazsĂĄg sĂşlya
alatt, ĂŠs a mĂĄsik miĂŠrt tekintett cinikus utĂĄlattal
mindenkire? Vagy miĂŠrt alĂĄzza meg ĂŠs kĂ­nozza
az állam tulajdon polgárait?! – a miért?-ek őrjítő
nyugtalansĂĄgĂĄt jobb, hogyha magammal viszem.
Különben (erre valaki már több száz évvel ezelőtt
figyelmeztetett volt) a fejetekre omlik a vilĂĄg!
2002. mĂĄjus 26.


Ronda* fĂŠrfiĂşdal... hahota
„Hogy elpusztulni ilyképp sikerült”
(Salamon Ernő)
AkĂĄr a nĂŠhai BĂŠcsi HĂ­rmondĂł,
úgy zeng, zenél benned egy ős hormon: dó!
Fá! – és elül a fájás; bárha korhadt
gerinced (szinte csak tĂśrĂśtt mĂŠsz) sorvad:
lĂĄthatatlan fogak kĂśzt fĹąrĂŠsz porlad.
Na, és a koponyacsont?! Én amondó
vagyok: memóriáddal míg egy ondószállal kötődsz a léthez s el nem olvad
agyad, ha nem is Ăłvod mĂĄr magad, de
potenciĂĄd pi. ĂĄk kĂśzt ne tagadd le.
2002. jĂşnius 6.

*Nem RondĂł


ZuhanĂĄs
HovĂĄ lett a pillangĂł szĂĄrnyĂĄrĂłl a csillogĂł por?
(a bukázó repülőgép se megindítóbb)
Kit érdekel!... A bűnözők hátrahagyott
kartotĂŠkai kĂśzĂśtt az utĂłkor
úgysem őrzi a lepkeporos ujjlenyomatot.

AnyĂĄtok meg sem szĂźlt, s mĂĄris elveszĂ­tettĂŠtek.
A Performance pĂłzĂĄba merevĂźlt,
sok kezdetleges kĂ­sĂŠrtet.
Egy hĂĄztartĂĄsi gĂŠpet sem unok jobban,
mint titeket (és veletek a jövőt is),
vĂŠrtelen valĂłsĂĄg s a dollĂĄrvĂĄgy rajokban
dongó haszonélvezőit.

Mire az ĂśrĂśkkĂŠvalĂłsĂĄg hegyĂŠt megmĂĄsznĂĄtok,
a viharok szĂŠttĂŠpik zsigereiteket.
„Sors lehangoltjai!” – rém ismerős eset –:
a világvége vagy a túlvilág van messzebb tőletek?

KitĂŠrdelt nadrĂĄggal, hellenisztikus riherongyon
megaszalĂłdott hittel mint apĂĄtok mondom:
ami szĂŠtszedetett, tĂśbbĂŠ Ăśssze nem rakhatĂł.
A szemĂźreg kiszĂĄrad ĂŠs kiapad a Szent Anna*-tĂł.
Kåinnål s ÁbelnÊl csupaszabban
didereghettek a steril Ăşrhuzatban.

Aki ezt elsőnek belátja, hátha
visszaosonhat a vers ParadicsomĂĄba.
2002. mĂĄjus 1.

*Orsolya, Margit etc. – tetszés szerint kitölthető

KĂŠtsĂŠgek
(hajnali)
RejtĂŠlyek kĂśzĂŠ zĂĄrva;
Vagy magad vagy a rejtĂŠly.
A leghosszabb van hĂĄtra:
amire nem feleltĂŠl.

Szúró fény – szem apálya,
hitednek fagyhalĂĄla.
Haldokló talmi órák –
nappalod szĹąkre zĂĄrva.

(alkonyi)
A szolgĂĄlat lejĂĄrhat,
de nyitva mĂŠg a tĂĄrlat.

Midőn már csak mocsok vall
arról, ami a tiéd volt –
mit kezdesz a barokkal?
(Ég? Bőröd alatt kék folt.)

Kivel tĂĄrsulsz, setĂŠt ĂĄrny,
ha vĂŠget ĂŠr a sĂŠtĂĄny?

2002. jĂşnius 13.