Hatházi András

Dolinka
Akár bábjáték is azoknak, akik még gyerekek.

SZEREPLŐK:

KICSIKE
KALIKA
JÓSKA, indián
ELSŐ POLGÁR
MÁSODIK POLGÁR
LORDMAJOR
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY
MANDARIN
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR
BOJÁR
BJELUBA CÁR
KATONÁK
DOLINKA
PRÜCSÖK is remélhetőleg

Mesetáj, Kalika levelet olvas. Kicsike lélekszakadva rohan be.

KICSIKE Kalika! Kalika!... Levelünk érkezett!
KALIKA Ne zavarj, olvasok.
KICSIKE Micsodát?
KALIKA Levelet.
KICSIKE Kitől?
KALIKA Prücsöktől.
KICSIKE Ez is Prücsöktől érkezett! Ott mit ír?
KALIKA Hogy hozzuk vissza Dolinkát.
KICSIKE Itt is azt írja!
KALIKA (felismeri sorsát) Akkor ez A Levél!
KICSIKE A Levél?
KALIKA Igen. Mert A Levélben mindig az áll, hogy hozzuk vissza Dolinkát.
KICSIKE Mindig?
KALIKA Mindig.
KICSIKE Kár. (Észbe kap) De hát az lehetetlen! Ha nekünk mindig vissza kell hoznunk, akkor az azt jelenti, hogy Dolinka mindig máshol van!
KALIKA Épp azért. Indulás!
KICSIKE Hova?
KALIKA Dolinka után.
KICSIKE Várj, Kalika, várj! Nem értem. (Tök egyedül) Én ha valamire azt mondom, fekete, ő rögtön rávágja, fehér. Ha megkérdem, miért? Azt mondja, épp azért! Mindent fordítva csinál, mintha ő volna Dolinka! Ellenben jó, hogy ő nem fél a tigrisektől. Bátran el lehet vele menni a dzsungelbe. Lehet, hogy már el s indult? Kalika! Hol vagy, Kalika? Jajajaj, Kalika...
Egyszer csak Jóska.
JÓSKA Uff!
KICSIKE Csókolom! Hiányzott. Mit teszett mondani?
JÓSKA Uff!
KICSIKE Így igaz. Kalika, segítség! Valami csúnya nagy madár riogat! Ébressz fel, Kalika, mert azt hiszem, rosszat álmodom!
JÓSKA Uff, uff!
KICSIKE Természetesen, mindjárt szólok a barátomnak. Kalikaaaa!!!!
KALIKA Mit ordítasz, mint a fába szorult?
KICSIKE Nézd! Nézd... Én nem nézem!
KALIKA Szervusz, Jóska!
JÓSKA Uff!
KICSIKE Kalika, téged is rosszul álmodlak.
KALIKA Igazi indián vagy, barátom, pontosan érkeztél. Gyere, ismét vissza kell hoznunk Dolinkát.
JÓSKA Uff!!
KALIKA Bizony. Tessék, Kicsike. (Átadja a kellékeket)
KICSIKE Ez micsoda?
KALIKA Ez az... amire vélhetően szükségünk lehet. Teniszütő, távirányítós autó, kosárlabda, biciklipumpa, revolver, billenős teherautó, csavarhúzó és kalapács. Meg minden.
KICSIKE Itt ebben?
KALIKA Ha akarod...
KICSIKE És ezt mind muszáj magunkkal vinnünk?
KALIKA Hát nem Dolinka után megyünk?
JÓSKA Uff!
KALIKA Gyerünk!
KICSIKE (mint már megszokhatta, tök egyedül) Ha akarom, ha akarom... Nem mondtam? Ő elöl vidáman fütyörészik, én meg cipelek mindent, amire szükségünk lehet. Ráadásul most még itt van ez a kívülálló Sóska vagy Jósda vagy Csúszda vagy milyen indián... Én félek az indiánoktól is. Ellenben megnyugtat, hogy Kalika nem. Hűha, Kalika, várjatok meg! Kalika!!!
Egy másik szín, egy másik ország.
ELSŐ POLGÁR Csak csendesen, itt nem hallja senki.
MÁSODIK POLGÁR Szóval valami idegenek érkeztek. Hárman.
ELSŐ POLGÁR Tehát meg vagyunk támadva?
MÁSODIK POLGÁR Még nem tudom, de igen furcsán viselkednek. Bementek a fogorvoshoz, és nem féltek!
ELSŐ POLGÁR Akkor ők azok!
MÁSODIK POLGÁR Gondolod?
ELSŐ POLGÁR Ha van náluk fecskendő, biztosan!
MÁSODIK POLGÁR Azért én a te helyedben óvatosabb lennék.
ELSŐ POLGÁR Mért mindig én?
MÁSODIK POLGÁR Ha Első Erzsike Néni Király megtudja...
ELSŐ POLGÁR Nem fogja megtudni. Nem mondjuk meg neki. Frissen érkeznek Kalika és Jóska. Az imént mentek ki.
KALIKA Adjon Isten!
JÓSKA Uff!
ELSŐ POLGÁR Uraim, nekem édesanyám azt mondta, ne álljak szóba senki idegennel. Úgyhogy nem tudom, köszönjek-e?
KALIKA Kalika vagyok, ő meg a barátom, Jóska, az indián. Kicsike is érkezik, csak ő mindig lemarad, mert gondolkozik.
MÁSODIK POLGÁR (súgva) Hárman vannak? Akkor biztos, hogy ők azok! Jó lenne menni!
ELSŐ POLGÁR (ha már a második súgta...) Csak azt nem tudom, hogy ha nem köszöntem, akkor bocsánatot kell-e kérni, ha elmegyek?
MÁSODIK POLGÁR (fenn) Ha, hogy harsognak a kürtök! Ebédidő! Igaz, én sem köszöntem, de a viszontlátásra. (Eliszkol)
ELSŐ POLGÁR (eléggé lenn) Hehehe... (Szintén)
JÓSKA Uff!
KALIKA Igazad van, én sem hallom a kürtöket. Nagyon furcsa országba csöppentünk!
JÓSKA Uff!
KALIKA Mindjárt érkezik, szerintem megint valahol tépelődik. Nála van mindenünk, majd ő megmondja, hová is kerültünk.

Mit ad Isten, épp Kicsike érkezik. Gondterhelt.
KICSIKE Nem értem! Nem voltunk elég ketten? Esküszöm, semmit sem értek. Ha Dolinka mindig máshol van, akkor hozzá képest mi sem vagyunk soha ott, és akkor hogy fogunk rátalálni? És ha esetleg, netalántán, valami fatális véletlen folytán rátalálnánk, honnan fogjuk felismerni, hogy ő az? És ha felismertük, mi lesz velünk? Ajjaj... Kérdések, kérdések, kérdések...
KALIKA Hát bemutatkozunk, és akkor ő is megmondja a nevét!
JÓSKA Uff!
KALIKA Igaz, itt az előbb melléfogtunk a bemutatkozással, de Dolinka esetében éppen azért!
KICSIKE Miért, Kalika, miért?
KALIKA Késtél, én már a választ elmondtam. Készítsd a fegyvereket! Érzem, harcolnunk kell!
KICSIKE (földhöz csapja a kellékeket) De én nem akarom!
KALIKA Az baj, mert akkor lassan semmink sem marad.
Kicsike válaszolna, csakhogy betoppan kíséretével a Lordmajor.
LORDMAJOR Nézzünk oda! Mit szemeteltek? Tessék azonnal összeszedni az egészet, és földig hajolni! Őfelsége Első Erzsike Néni Király nem szereti a büszke alattvalókat!
KALIKA Mi nem vagyunk az alattvalói!
LORDMAJOR Első Erzsike Néni Királynak mindenki az alattvalója!
JÓSKA Uff!
LORDMAJOR Mit mondasz?
KALIKA Hogy nagy az orrod.
LORDMAJOR Még hogy az enyém? Na megálljatok! Katonák, azonnal kötözzétek meg őket!
Kavarodó dulakodás, melybe nemesen belép Első Erzsike Néni Király.
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Mi ez a rendbontás? Ki merészel az én birodalmamban ilyen hatalmas patáliát csapni?
LORDMAJOR Felség, ezek itt hárman sértegetnek anélkül, hogy tudnánk, kicsodák ők?
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Kérdeztétek?
LORDMAJOR Épp most akartam. Kik vagytok?
KALIKA Kalika vagyok, ők pedig a barátaim, Kicsike és Jóska, az indián.
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Nocsak!
LORDMAJOR Indiák? Kelet vagy Nyugat?
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Ne okvetetlenkedj, lordmajor, mert ismét levágok az orrodból. Uff?
JÓSKA (kicsit meglepődik) Uff!
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Uff, uff, uff?
JÓSKA Uff-uff!!
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Uff, uff. Uff uff.
JÓSKA (megtudja a titkot) Uff?
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Uff.
KALIKA Szóval itt sincs Dolinka.
ELSŐ ERZSIKE NÉNI KIRÁLY Mindenről tudomásom van, ami az én országomban történik, de erről egyelőre semmi biztosat nem állíthatok.
KALIKA Sebaj! Akkor engedelmével, Felség, tovább keressük. Gyere, Jóska! Kicsike, ne vívódj sokáig! Viszontlátásra, Felség! Lordmajor! Alászolgája!
KICSIKE (meg se várja már a magányt, társaságban is megszokta. Közben felszedi a kellékeket. Ha akarja) Hogy mi ne legyen sokáig? Magyarázza már meg nekem valaki, elindulunk hetedhét ország ellen Dolinka után, aki mindig máshol van. Akit nem is ismerünk. Akiről azt sem tudjuk biztosan, létezik-e? Akihez képest a mi létezésünk sem a legbizonyosabb. Aztán megjelenik Első Erzsike Néni Király, békésen és arisztokratikusan eluffognak a harmadikkal, aki mégis beilleszthető a képbe, de ezek után én még mindig itt állok értetlenül egy idegen országban, miközben lassan játékaink sem maradnak, mert én nem akarom, és azt sem tudom... Na, nem. Nem! Nem, ebbe belegondolni is rémes! Inkább azt sem tudom, hogy merre mentünk. Hahó!... Meg kéne már állítani a fejem...
Egy másik szín, egy másik ország. Mindenesetre közelebb.
ELSŐ POLGÁR Csak csendesen, itt nem hallja senki.
MÁSODIK POLGÁR Szóval valami idegenek érkeztek. Hárman.
ELSŐ POLGÁR Tehát meg vagyunk támadva?
MÁSODIK POLGÁR Még nem tudom, de igen furcsán viselkednek. Bementek a fogorvoshoz, és nem féltek!
ELSŐ POLGÁR Akkor ők azok!
MÁSODIK POLGÁR Gondolod?
ELSŐ POLGÁR Ha van náluk fecskendő, biztosan!
MÁSODIK POLGÁR Azért én a te helyedben óvatosabb lennék.
ELSŐ POLGÁR Mért mindig én?
MÁSODIK POLGÁR Ha Jolánka Utolsó Kínacsászár megtudja...
ELSŐ POLGÁR De nem fogja megtudni! Nem mondjuk meg neki. Kalika végül is betoppan. Tehetetlensége folytán.
KALIKA Adjon Isten!
JÓSKA Uff!
ELSŐ POLGÁR Uraim, nekem édesanyám azt mondta, ne álljak szóba senki idegennel. Úgyhogy nem tudom, köszönjek-e?
KALIKA Kalika vagyok, ő meg a barátom, Jóska, az indián. Kicsike is érkezik, csak ő mindig lemarad, mert gondolkozik. De mintha mi már beszéltünk volna erről!
ELSŐ POLGÁR Nem emlékszem.
MÁSODIK POLGÁR (súgja, de valahogy nem érti) Hárman vannak? Ők azok! Jó lenne menni!
ELSŐ POLGÁR (neki is gyanús) Csak azt nem tudom, hogy ha nem köszöntem, akkor bocsánatot kell-e kérni, ha elmegyek?
MÁSODIK POLGÁR (talán fenn) Ha, hogy gongatnak! Ebédidő! Igaz, én sem köszöntem, de a viszontlátásra. (Ki kell mennie)
ELSŐ POLGÁR (ha a második fenn, akkor ő biztos az ellenkezője) Hehehe... (Bent ő sem maradhat)
JÓSKA Uff!
KALIKA Igazad van, Jóska, ez már fölöttébb furcsa, a gongokat sem hallom, és ez a két alak is mintha megtörtént volna már valahol... Ha ugyan ketten vannak.
JÓSKA Uff!
KALIKA Azt mondod? Mindjárt beér Kicsike is, talán kiötöl valamit a félelme. (Az instrukció szerint belépő Kicsikéhez) Nos?
KICSIKE Én már semmit sem mondok.
KALIKA Miért?
KICSIKE Talán épp azért. (Átadja a kellékeket)
Kalika döbbenten néz Kicsikére, kezéből kiesnek a kellékek. Jóska ismét sejti. De még a megértés előtt belép kíséretével a Mandarin.
MANDARIN Nézzünk oda! Mit szemeteltek? Tessék azonnal összeszedni az egészet, és földig hajolni! Őfelsége Jolánka Utolsó Kínacsászár nem szereti a büszke alattvalókat!
KALIKA (lassan belejön. Talán a többiek is) Mi nem vagyunk az alattvalói!
MANDARIN Jolánka Utolsó Kínacsászárnak mindenki az alattvalója!
JÓSKA Uff!
MANDARIN Mit mondasz?
KALIKA Hogy nagy az orrod.
MANDARIN Még hogy az enyém? Na megálljatok! Katonák, azonnal kötözzétek meg őket!
Persze dulakodás, persze Jolánka Utolsó Kínacsászár.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Mi ez a rendbontás? Ki merészel az én birodalmamban ilyen hatalmas patáliát csapni?
MANDARIN Felség, ezek itt hárman sértegetnek anélkül, hogy tudnánk, kicsodák ők?
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Kérdeztétek?
MANDARIN Épp most akartam. Kik vagytok?
KALIKA Kalika vagyok, ők pedig a barátaim, Kicsike és Jóska, az indián.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Persze.
MANDARIN Indiák? Kelet vagy Nyugat?
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Ne okvetetlenkedj, mandarin, mert ismét levágok az orrodból. Ki Csi Ke?
KICSIKE Csak Én.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Ki U Tán Ku Tao Kodsz?
KICSIKE Do Lin Ka.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Itt Van Ott Van.
KICSIKE Se Hol Sincs.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR No Csak.
KICSIKE Es Kü Szöm.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Ü Zen.
KICSIKE Mi Kor?
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR Pon Tao San.
Keleti hatásszünet.
JOLÁNKA Akkor sok sikert, barátaim!
KICSIKE (mintha most tanulná szerepét, vagy legalábbis lejárva ismételi. Szinte szótagolja) Akkor most én megyek elöl? Akkor most én megyek elöl. Akkor... gyere, Jóska. Kalika, igyekezz a tépelődéssel! Akkor... Akkor. Mikor?
MANDARIN El sem búcsúztak.
JOLÁNKA UTOLSÓ KÍNACSÁSZÁR (távoli bölcsességgel) Mert közelednek.
KALIKA (mikorra már biztosan valamennyien elmentek) Állj, állj, állj! Ezek ketten, meglehet, azok a ketten. Vagyis lehet, hogy egyek. Megjelennek, és aztán visszatérnek. Az is lehet, hogy én most Jóskával várok magamra. És akkor én most máshol vagyok. Nana, én én vagyok, és ebből jottányit sem engedek. Vagy legalábbis nem kéne... Kalika vagyok, Kalika vagyok, Kalika vagyok... Ebből a csilingelésből csak annyi világos számomra, hogy Dolinka itt sincs, máskülönben Kicsike tovább rettegett volna. Vagy én félek utánuk menni? Nem akarom! (Felszedné a kellékeket, belenéz a zsákba...) Üres... (Mintha sötétben lenne) Kicsike! Jóska! Kicsike!...
Ez most már az utolsó táj, utolsó ország. Ez most már ott van.
ELSŐ POLGÁR Csak csendesen, itt nem hallja senki.
MÁSODIK POLGÁR Szóval valami idegenek érkeztek. Hárman.
ELSŐ POLGÁR Tehát meg vagyunk támadva?
MÁSODIK POLGÁR Még nem tudom, de igen furcsán viselkednek. Bementek a fogorvoshoz, és nem féltek!
ELSŐ POLGÁR Akkor ők azok!
MÁSODIK POLGÁR Gondolod?
ELSŐ POLGÁR Ha van náluk fecskendő, biztosan!
MÁSODIK POLGÁR Azért én a te helyedben óvatosabb lennék.
ELSŐ POLGÁR Mért mindig én?
MÁSODIK POLGÁR Ha Bjeluba Cár megtudja...
ELSŐ POLGÁR De nem fogja megtudni. Nem mondjuk meg neki.
MÁSODIK POLGÁR Pedig a múltkor is megmondtuk.
ELSŐ POLGÁR Micsoda?
MÁSODIK POLGÁR (kikandikál az álarc alól) Nekem is az a sanda gyanúm, hogy mi ezt már megbeszéltük. Nem is egyszer. De csitt, jó?
Félszegen betoppan Kicsike, magával rántja az egész tájat.
KICSIKE Adjon Isten!
JÓSKA Uff!
ELSŐ POLGÁR Uraim, nekem édesanyám azt mondta, ne álljak szóba senki idegennel. Úgyhogy nem tudom, köszönjek-e?
KICSIKE Kicsike vagyok, ő meg a barátom, Jóska, az indián. Kalika is érkezik, csak ő csodák csodája lemaradt, mert talán gondolkozik.
ELSŐ POLGÁR (se fenn, se lenn) Hárman vannak? Ők azok! Jó lenne menni!
MÁSODIK POLGÁR (az előző ellenkezője. Szintén) Csak azt nem tudom, hogy ha nem köszöntem, akkor bocsánatot kell-e kérni, ha elmegyek?
ELSŐ POLGÁR (rá van bízva) Ha, hogy zúgnak a harangok! Ebédidő! Igaz, én sem köszöntem, de a viszontlátásra. (Maradhatna, de minek?)
MÁSODIK POLGÁR Hehehe... Felcseréltük a szövegeket. Hehehe... Lehet, hogy nemcsak azt... Most már mindegy, hehehe... (Ezek után...)
JÓSKA Uff!
KICSIKE Nem értem, mit mondasz, Jóska.
JÓSKA Nem baj, majd Kalika lefordítja.
Aki a kopár térbe vánszorog.
KALIKA Nem tudom. Elfogyott. Elveszett. Nincs. Nem is volt.
KICSIKE Miért?
KALIKA Talán éppen azért? A szavak üresen hullnak a földre, végre Jóska is megérthetné, de beront kí-
séretével (?) a Bojár.
BOJÁR Nézzünk oda! Mit szemeteltek? Tessék azonnal összeszedni az egészet, és földig hajolni! Őfelsége Bjeluba Cár nem szereti a büszke alattvalókat!
KICSIKE Mi nem vagyunk az alattvalói...
BOJÁR Bjeluba Cárnak mindenki az alattvalója!
JÓSKA Uff!
MANDARIN Mit mondasz?
KICSIKE Hogy nagy az orrod...
BOJÁR Még hogy az enyém? Na megálljatok! Katonák, azonnal kötözzétek meg őket!
Dulakodnak is, de várják is Bjelubát.
BJELUBA CÁR Mi ez a rendbontás? Ki merészel az én birodalmamban ilyen hatalmas patáliát csapni?
BOJÁR Felség, ezek itt hárman sértegetnek anélkül, hogy tudnánk, kicsodák ők?
BJELUBA CÁR Kérdeztétek?
BOJÁR Épp most akartam. Kik vagytok?
KICSIKE Kicsike vagyok. Ők pedig a barátaim. Kalika. És Jóska. Az indián.
BJELUBA CÁR Hallgatok.
BOJÁR Indiák? Kelet vagy Nyugat?
BJELUBA CÁR Ne okvetetlenkedj, bojár, mert ismét levágok az orrodból. Kalinka?
KALIKA Azt hiszem.
BJELUBA CÁR Mit kerestek ti errefelé?
KALIKA Talán Dolinkát...
BJELUBA CÁR Hárman egy ellen?
KALIKA Lehet, hogy nem is vagyunk hárman...
BJELUBA CÁR Ka-Kalinka-Kalinka-Kalinka Maya... Megérkeztetek. Gratulálok! Nem kell köszönni, kitalálok magamtól is.
Mindhárman lehuppannak, mert ezek után férfi legyen a talpán, aki érti.
KICSIKE Uff.
KALIKA Hogy mit?
Jóska végre megérti. Feláll, elmondaná, de nincsenek szavai.
KICSIKE Uff.
KALIKA Nem értem.
Jóska ellenben még mindig érti.
KALIKA Mi most is máshol vagyunk?
KICSIKE Uff...
KALIKA Mi vagyunk máshol?
KICSIKE Uff...
KALIKA És így tovább, keresztül-kasul?
KICSIKE Uff... Jóska most már elhatárolta magát. Nála vannak a kellékek. Állva is marad.
KICSIKE és KALIKA Nem akarom. Meg kéne mondani Prücsöknek, hogy megkerült Dolinka. Hogy elhoztuk. Hogy itt vagyok! De félek! Hol van Prücsök? (Kinéznek a nézőtérre) Szervusz, Prücsök.
Mindenütt sötét.
2002. szeptember 24. – október 9.