Farkas Árpåd

Egyszer majd
arcom is elkĂŠszĂźl

HalĂĄlos ĂĄgyĂĄn tĂ­z szikrĂĄzĂł ujjal anyĂĄm
még lefejtette arcát –: viseld egészséggel, fiam!
SzĂŠthordanĂĄk Ăşgyis a fĂŠrgek a fĂśld alatt,
fĂślzabĂĄlnĂĄk csigĂĄk ĂŠs pondrĂłk,
pedig kislánykorom szalad véle, kötényéből
magot szĂłrva a libatoppos udvaron,
keringnek benne az első bálok,
pelenkamosĂĄsok, jaj, de megvĂŠnĂźlt ez az arc is, fiam.
Szinte nem is az enyĂŠm, oly messzire kĂśltĂśzĂśtt,
idegen mosolyok ringjĂĄk kĂśrbe, fekete-
kendős, kalapos bólogatók,
vigyetek innen mĂĄr haza engem, fiam,
eleget ĂźltĂźnk nyakukon,
lĂĄm, telis-tele az utak emberekkel,
egymĂĄs sarkĂĄba hĂĄgva
hovĂĄ tĂźremlenek oly eszeveszetten?
tegyĂŠtek majd keresztbe koporsĂłmat,
csak az anyĂĄk koporsĂłin ĂĄtlĂŠpve
tĂźlekedhessenek ki e vilĂĄgbĂłl!

És jöjjetek el a temetésemre, fiam,
ne a vĂŠgtisztessĂŠg vĂŠgett, csak hogy egyĂźtt
legyetek vĂŠgre mind,
kik ma mĂŠg falak mentĂŠn lopakodtok,
lesĂźtĂśtt szemmel kerĂźlvĂŠn egymĂĄs tekintetĂŠt;
szikrĂĄzĂł szemmel ĂĄlljatok kĂśrbe nĂŠha egy gĂśdrĂśt,
hĂĄtha megvillan odafĂśnt az ĂŠg.

SimĂ­tsd csak arcod vissza, jĂłanyĂĄm,
csupa vérző hús, szikrázó csont mögötte az idő.
A te gyĂśnyĂśrĹą orcĂĄd rĂŠgĂłta rĂĄsimult a tĂĄjra,
két szemedből szivárog a Nyikó, a Küküllő,
homlokod mĂśgĂśtt a Hargita
gyorstarlĂĄsos, mĂĄlnavĂŠszes boltja.

KislĂĄnyos, vĂŠnĂźlt arcvonĂĄsaiddal
mit is kezdhetnĂŠk, anyĂĄm?
Maholnap hadba kell szĂĄllnom,
az első ellen összecsuklana
a nevetéstől, fölemelvén sisakrostélyomat;
vĂĄllamra borulna, Ăşgy rĂśhĂśgne,
hogy micsoda szelĂ­d kislĂĄnyokkal
kĂźldtĂŠk megkĂźzdeni a villamos ĂŠg alatt.
ElsĂ­rnĂĄ aztĂĄn: neki anyja, hĂşga,
gyermeke van, minek kĂśzibĂŠnk vĂŠrzivatar?

Billeg ujjaid kĂśzt a hĂşsjegy, kenyĂŠrjegy,
bĂşcsĂşzol, anyĂĄm.
Arcod a vizekĂŠ, fĂźvekĂŠ, kĂśvekĂŠ,
magukra ők öltik lassúdan.
Anyaöl-szőtte villámaiból
elkĂŠszĂźl egyszer majd az ĂŠn arcom is:
szikĂĄr lesz, fanyar ĂŠs kemĂŠny,
akĂĄr e kĂśltemĂŠny.