Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1990. február, I. évfolyam, 2. szám »


Horváth Imre

Horváth Imre

Szemközt az idővel

RÁDÖBBENÉS

Ősbölényként bömböl az ősz.
Bámulom, mint az eszelős.
Hogyhogy, már itt? Te érted ezt?
Hangsebességgel érkezett.


OLAJKENET

Haldokol bennem valami.
Megszámláltattak napjai.
Tollamra olajat kenek:
a versem utolsó kenet


TIPP

A zöld gyep is játékterem.
Minden más tipp esélytelen
ajánlok egy „biztos” lovat,
fogadd meg a halálomat.


MOST CSÍRÁZIK

Fontosabb annál, mit írtam,
az, mit nem mondtam ki nyíltan,
mit tán végig sem gondoltam,
s most csírázik fent a Holdban.


TAKTIKA

A természet arca riadt.
Retteg gyermekei miatt.
A tél elől hátrál a táj:
ki menekül, az szembeszáll.
 


FELOLDOZÁS

Meggyónták bűnüket a fák.
Befejeztem a gyóntatást.
A feloldozást megadom –,
hogy üdvözüljön a vadon.


ÚJ CSILLAGOK

Csillaghullás. Az ég üres lesz?
Nem. Új csillagcsodák születnek,
csak láthatatlanul, mert ében-
fekete foltok ők az éjben.


LÁTOGATÓNK

A Tegnap mankójára görnyed,
és minden házba bekopog.
Mit kéreget tőlem és tőled?
Tőle kaptunk koldusbotot.


A VILÁG

Isten tegezi a királyt.
Az Istent tegezi a koldus.
Ilyen a demokratizált
világ, melyben uralkodsz s koldulsz.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék