LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1990. februĂĄr, I. ĂŠvfolyam, 2. szĂĄm »
Ferenczes IstvĂĄn
BĂśzĂśdi GyĂśrgy sĂrjĂĄnĂĄl
BĂśzĂśdi GyĂśrgy Ăşr te drĂĄga
mennyekbe rebbenĹ ĂĄrva
elnĂŠmult kicsi madĂĄrka
sirat a szĂŠkely ĂŠs bĂĄnja
mint aki ĂśrĂśkkĂśn bĂĄnta
s kĹvĂŠ vĂĄlt kĂśnnyekbe zĂĄrta
hogy a semmi s a hiĂĄba
bujtotta fĂśldig gyalĂĄzva
egyrĂmĹą vers lett hazĂĄja
sohasem tĂĄmadt csak vĂĄrta
kapujĂĄt sarkig kitĂĄrta
hogy jĂśn a csodĂĄk csodĂĄja
vagy bĂĄr az isten arcĂĄra
csordulĂł halvĂĄny sugĂĄrka
hĹąs hĂł hull a pusztulĂĄsra
lĂĄzaknak vilĂĄg vilĂĄga
szĂĄl virĂĄg bĂĄr kalapjĂĄba
vagy te lĂŠpsz szavĂĄra vĂĄrva
legalĂĄbb te udvarĂĄra
hol a szĂŠl sĂr megalĂĄzva
s Ăźres a megvĂĄltĂł jĂĄszla