Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1990. február, I. évfolyam, 2. szám »
Márkus Etelka
Távházasság
fiamnak
Megfáztál. Azóta vagyok lázas, s rettegek
versben, egyedül, hogy kitalálsz, hogy
kitalállak.
Mióta nem vagy velem:
Képmásodra adtam rá kis ingecskédet,
tiszta pelenkád, meg ne fázz.
Ráfektettelek a párnára és ringattalak,
nehogy eltörjön bábutested.
Ne haragudj, ha sírással költöttelek fel,
s most is zaklatlak örökös bűnbánattal
vagy ezzel a verssel, hogy arcomon
nem táncolnak érzelmek a sok parancstól.
Senki sem fog annyit hazudni
neked mint anyád, ezért kell szeretned.