Kiss Jenő

A nap mind hosszabb

A nap mind hosszabb. Egyre fáradtabban
dőlök le este ágyamba. S az álom
felé kanyargó ösvényt nem találom.

Pedig hát nem volt rejtett út előttem,
s oly büszke voltam helymemóriámra!
De hát de hát... már jó, ha bírom állva.

A nap mind hosszabb, nem mert a tavasz jön,
erőm megy el, erőm, hogy elviselje
mindazt, mi egy nap sziklasúlya, terhe.

A tárgyak éppúgy nyomnak, mint az eszmék,
a gondolat sem könnyű már az agynak,
a szósziporkák lassan elmaradnak...

A nap mind hosszabb.
Hej, vállam, gyenge vállam,
nincs kikkel nyűvő terheid megosszad!

1988. február 13.


Mindennap itt az este

Napkelte,
napeste,
mindennap itt az este,
hogy majd az éj kövesse –
ím, mindennap leéljük
az életet.
Minden nap számadása
jó elgondolkodásra,
arra, hogy ki-ki lássa:
mi végre lett.
És fordítson a sorsán,
és fordítson a sorsán,
ha még lehet.

1986. július 31.