Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1990. május, I. évfolyam, 5. szám »
Egyed Péter
Egyenlítő
Egy Weöres Sándor képeslapra
A novemberi rendben már
a hegytetőn a fák
közöttük menyét rebben
a Föld másik
oldaláról
búcsúzik Kolozsvártól
s a köd alatt a
kis ég nyomában
a vizsla a felhőt
keresi napsugárban
körötte a fák
ágas szempillák
a nyárból zúg elő
a kéklő repülő
Mikor a föld…
Mikor a föld megrázza
magát
lesz ismét magányos
mágnes
halad tovább
mikor ő maga
ismét csak egy csillag
szép távoli Ágnes
mind messzebbről
villogsz
visszafordulsz csillansz
az elpihenőre
most kinek kedvesére
vajon hol a tőre
csak nézed majd
ki fénye indázza
kinek kis csókja hull
melyiknek nagy az ára
csak haladsz így tovább
a csillagközi térben
kisbolygó Ágnes
csillogó távoli
érdemérem.
Ima
Egy-egy hang
kiválik
hullámok
az úr kardcsapása
hold gyűrűmet
keresem
hold gyűrűjét
keresi
tenger pontos mása
kívánkozik
hol a hold párban
volt a nappal
kérdi, hogy ő, éppen
avagy más elemek
vívták csatájukat
boldog viadallal
arcunk, ó, arcunk
– hahó –
elenyészik
siklanak véled
még több evező
soros hajók
ha lehet, görög,
még hatalmasabb
vészig.
Krúdy Gyula
járkál
Néha dér farkasok felé szálldos az az ének
ijedt pásztorok gyorsan hazaérnek
megrohad a földben az ős szőlőtőke
fent köröz a madár nem néz már a dögre
a régi tokban néha megpendül az álom
kő gurul a dombon megroggyan a várrom
szól a szú a hangszerfákban tisztán
borzongva néz maga elé Trisztán
tavasztól tavaszig megkopott a tokja
siratja azóta ezerszer Izolda, lép
szűk térben villognak furcsa menyét percek
meztelen talpakban üvegcserép perceg.