Vermesser Levente
Rimbaud észrevételei
születésnapi tortájánál

Már nem röpke húsz év görnyeszti
az én vállam, de két garabonciás szem,
parancsul s őrként világra hagyott.

Élő koporsók között élek. Lét ez is,
fekete ágyúk tompán fölásító torka.

Kiáltva, ha vélek keresztet
elembe olajágak hajóznak,
vággyá vált át a mirtusz.

Függöny rejtőzik álom mögé, hang
hegedűbe bújik; te, Antigoné,
szülő anyáknak fájdalma lettél.

Én pedig újból az égre mászó óráknak
kóborló fia vagyok, zuhanó
léptek lantosa.