LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1990. jĂşnius, I. ĂŠvfolyam, 6. szĂĄm »
OlvasĂłnaplĂł
AZ ILLATOS KERT
A SZAVAK: Liliom, NaplĂł, ĂgyĂŠk, Allah, KĂŠjcsepp, DuĂĄlis, KaftĂĄn, Anangaranga,
Nyelvecske, DĂśrzskĹ, OroszlĂĄn, Moha, Tej, Korall, Masztix, SzemĂŠrem, AlagĂşt,
PĂĄlcika, HĂşri, CsicseriborsĂł, KĂgyĂł, Udvaronc, ĂtĹ, VĂŠr, Paripa, TubarĂłzsa,
DerĂŠkalj, SzabadsĂĄg, Kupola, Arany.
A MONDATOK: Az elsĹ mondat: az elsĹ mondat. A mĂĄsodikbĂłl kinĹ a harmadik. Allah
nagy Ăşr, nincs nagyobb, mint Ĺ. Az Egyetemes FormĂĄtlansĂĄg hĂśmpĂślygĂŠse nemhiĂĄba
remĂŠnykedik, hogy tovĂĄbb nem tĂśkĂŠletesĂthetĹ arccĂĄ rajzolĂłdhat. Csak egyetlen
rĂłzsa nem hervad el. RemĂŠny? Hit? Avagy jĂĄtszi mondat? A tenger hullĂĄmszobrai
kĂśnyĂśrtelenĂźl merĂtik a bĂĄva tekintetet az alaktalan kavargĂĄsba. A nyugalom
persze behatĂĄrolhatatlan, de hĂĄt hol volna olyan nyugalom, mint az ĂśrvĂŠny
kĂśzĂŠppontjĂĄban!? Sokan Ăşgy vĂŠlik, legjobb mondatainkat a Hold hĂvja elĹ. PĂŠntek
van, mĂĄjus 6-dika, alkalom a tĂśbblet-tudĂĄsra.
Bent vagyok a Kertben, Ăşgy tĹąnik, kĂśrĂźlĂśttem minden ĂŠlĹ ĂŠs valĂłsĂĄgos, csak
sokkal szelĂdebb amazoknĂĄl, emiatt tĂĄn ijesztĹbb is olykor. A rĂłzsa tĂśvisei
puhĂĄn visszahĂşzĂłdnak, vagy ha nem, ĂŠrintĂŠsĂźk gyĂśnyĂśrkeltĹ, minden vĂŠrcsepp
szikrĂĄzĂł aranynappĂĄ vĂĄltozik. Az oroszlĂĄnok combomhoz dĂśrgĂślĹznek, forrĂł
nyelvĂźkkel karomat nyalogatjĂĄk, meg egymĂĄst. NyĂşjtĂłzkodnak, mint hĂślgyeim.
FĂźlledt levegĹpamacsok kavarjĂĄk Ăśssze a virĂĄgok illatĂĄt: bazsalikom,
szegfĹąszeg, kigyĂłfĹą, masztix, liliom egyszerre s egyĂźtt ĂŠrzĹdik. Keresettek az
olyan pillanatok, amelyeknek hatalmas belterei vannak: hely teremtĹdik a
rĂĄlĂĄtĂĄsra.
EsĂŠlyem nem sok. Allah nagy Ăşr, mĂĄrvĂĄnykupolakĂŠnt borul fĂślĂŠnk. S aztĂĄn: ez a
kert is oly erĹszakosan szippant magĂĄba, hogy arra kell gondolnom: megint
fogoly vagyok. A tĂĄvolban kĂŠkfehĂŠr hegycsĂşcs emelkedik, vakĂtĂł hĂłsipkĂĄja
fĂĄroszkĂŠnt vonzza tekintetem. KettĹt sem lĂŠpek, s megĂŠrzem a hĂł hĹąvĂśsĂŠt. Itt
nincsenek tĂĄvlatok, illetve anyagszerĹą minden kĂŠp. MĂŠz, kĂŠj, olaj, szirup,
sĂşly.
LĂĄgyan szĂŠtnyĂlik egy bazsarĂłzsabokor, kĂŠt telt virĂĄg hullatja szirmait. Fekete
madĂĄr rĂśppen fĂśl, de nem kĂśveteim. SzempĂĄr nĂŠz rĂĄm, szerelmet gyĂşjtĂł
asszonyszem. A szempillĂĄk ĂŠlesek, mint a fĂŠnyes pengĂŠk. Mintha lĂŠpcsĹkĂśn
ereszkednĂŠk lefelĂŠ...
OrcĂĄi, mint a rĂłzsĂĄk, homloka liliomfehĂŠr, ajkai, mint a korall. Fogai az
igazgyĂśngyĂśkhĂśz, mellei a grĂĄnĂĄtalmĂĄhoz hasonlĂtanak. Ajkai gyĹąrĹąkkĂŠnt nyĂlnak
kerekkĂŠ, nyelvĂŠt mintha drĂĄgakĂśvekkel raktĂĄk volna ki. Teste puha, mint a friss
vaj ĂŠs tiszta, mint a gyĂŠmĂĄnt. SzemĂŠrme fehĂŠr, domborĂş ĂŠs kerek (mint egy
kupola).
Vonz, mikĂŠnt bizonyos fekete kĂśvek, melyek kĂŠpesek kiszakadni az Ĺket magĂĄba
foglalĂł sziklĂĄbĂłl, csakhogy egymĂĄshoz tapadhassanak. KaftĂĄnom alatt sĂśtĂŠt,
sĂśtĂŠt vilĂĄg. Tragikus a megsemmisĂźlĂŠs, de a kĂśvetkezĹ pillanat mĂĄr ĂgĂŠretes
lehet. Nem felĂĄllni, nem kiemelkedni, nem akarni. Nem volna rossz a dolgokat
ekkĂŠnt megĂşszni. Engedj, NagyĂşr!
NĂŠha fakĂłvĂĄ vĂĄlik az idĹ, amit ĂŠlĂźnk. FakĂłvĂĄ, enyhĂŠn szĂłlva. Rengeteg a lĂŠgy,
ĂŠs milliĂĄrdnyi fĂŠreg nyĂźzsĂśg. Mindketten tudjuk, mi van odakint: bĹąz terjeng,
por kavarog. Mocsok rakĂłdik az arcokra, az emberek ĂśnkĂŠntelenĂźl is maszkot
viselnek, torz, fĂŠlelmetes maszkokat. Kiszorulnak ĂśnmagukbĂłl, s aki marad,
szennyes ruhĂĄban tĂŠblĂĄbol a zsĂşfolt vĂĄrosban, nem mosdik, ĂŠs mindenfĂŠlĂŠvel terheli
beleit; este rĂĄveti magĂĄt holtfĂĄradt asszonyĂĄra, s hamarost a legsĂśtĂŠtebb
kĂĄbulatba zuhan, ahonnan nem akar visszatĂŠrni. Az utcĂĄn koldus kĂŠreget,
szemeit ĹrĂźlten forgatja, nyitott, fĂślfelĂŠ fordĂtott markĂĄt a hasĂĄra szorĂtja;
valaki szennyes lĂŠt csorgat bele, aztĂĄn harsĂĄnyan rĂśhĂśgi. Nincsenek tĂśrtĂŠnetek,
mint ahogy nem mozdul semmi. CsinĂĄlĂłdik. De a nem-tĂśrtĂŠnĂŠs ĂgĂŠretes birodalmĂĄt
is eltorlaszoltad, NagyĂşr!
Ez mĂŠg mindig ugyanaz a nap, ugyanaz a menekĂźlĂŠs. Tudod-e, hogy itt vagyok?
A barĂĄtsĂĄgban Te vagy, Allah, ott semmi sem romolhat el, abban biztos lehetsz.
A barĂĄtok feje fĂślĂśtt GĂĄbriel arkangyal honol, ĂŠs harsonaszĂłval jelzi jĂśttĂśdet.
A csatĂĄk menetĂŠt gyakran eltĂŠvesztjĂźk: Fekete Lyuk avagy a MindensĂŠg FĂŠnyes
BuzogĂĄnya? De a szerelem hatĂĄrvonala az ismeretlenbe hatol. A nĹk ravaszsĂĄga
hatĂĄrtalan, a SĂĄtĂĄn fortĂŠlya csekĂŠly. Nincs esĂŠlyed, NagyĂşr, a kĂŠj ĂŠs a vĂĄgy
olyan szĂŠpek, mint a hegyek, midĹn megrepesztik a fĂślĂŠjĂźk borulĂł kĂŠk
mĂĄrvĂĄnyboltozatot. NĂŠma robbanĂĄsok. A szĂł erejĂŠrĹl legyĹzni TĂŠged nem lehet.
Besurranok a bazsarĂłzsĂĄk alĂĄ. NagyĂşr, te egyetlen mondatba foglaltad a vilĂĄgot;
ĂĄgyĂŠkom ennĂŠl a mondatnĂĄl tĂśbbet tud most, s a pillanat kendĹzetlenfeszĂźltsĂŠge
is tĂśbb epikussĂĄggal biztat. Titokzatos, isten nĂŠlkĂźli vidĂŠk. A kĂŠpek
egymĂĄsutĂĄnjĂĄban mintha tĂśrtĂŠnĂŠs volna... A vidĂŠk tĂĄgassĂĄga, fĂŠnye ĂŠs ĂźressĂŠge â
ismerem a tĂĄgassĂĄgot, ismerem a fĂŠnyt ĂŠs ismerem az ĂźressĂŠget is. De mondathoz
csak mondat vezethet. Meg kell talĂĄlnom az elsĹ mondatot, hogy tĂşllĂĄssak rajta.
KeresĂŠssel telnek napjaim, naplĂłm a tanĂş. NaplĂł, vagyis FĂŠnybenfĂźrdĹ Paripa!
Gazella patĂĄjĂĄnak nyoma a sivatag homokjĂĄban. Megszomjazom, iszom belĹle. Mikor
kezĂźnk ĂśsszeĂŠr, bĹąneink ujjaink kĂśzt tĂĄvoznak, mikor egyĂźtt hĂĄlunk, angyalok
ĂĄllnak kĂśrĂźl a fĂśldtĹl a mennyboltig.
A dombnyergen kĂŠt lĂł vĂĄgtat messzi szakadĂŠk felĂŠ, patĂĄjuk fĂślspricceli a
homokot. A szikla ĂŠles peremĂŠrĹl is homok szitĂĄl a mĂŠlybe, mintha jĂŠgtĂśmb
gĹzĂślgĂŠse volna. Oly nagyon szeretnĂŠm, ha a kĂŠt lĂł egyszerre ĂŠrkezne a lappangĂł
mĂŠlysĂŠg elĂŠ, s ha vĂĄgtĂĄjuk egyidĹben szĂśkkenne elnyĂşjtott zuhanĂĄsba: kontĂşrjaik
egymĂĄsra olvadnĂĄnak, ĂŠs a napkorong elĹtt egyetlen lovat lĂĄtnĂŠk! DuĂĄlisan. Oly
forrón vågyódom erre, hogy felkiåltok⌠Nagyúr, håt mÊgis utolÊrtÊl! A lovak
ijedten fĂŠkeznek, aztĂĄn a felcsapĂł homokfelhĹben prĂźszkĂślnek, fĂşjtatnak horkanva.
OrmĂłtlanul elmozdult ez a nap is. A homokba fulladt hajĂł halott, mĂŠg ha a
vitorlarĂşdon hĂśrĂśgve dagad is a vĂĄszon. Az elsĹ mondat a Tied volt, a vilĂĄg
mĂĄsĂŠ nem lehet.
Rendszerint mĂŠgis elĹbĂşjik valahogy a csipkĂŠs szĂŠlĹą levĂŠlcsĂra. SĂźrgetĂŠs?
BiztatĂĄs? Mi lehet? Maroknyi zsongĂĄs is kĂŠpes izgalomba hozni a vilĂĄgot, plĂĄne,
ha ĂŠrzĂŠkeny pontok kĂśzelĂŠben bukkan fĂśl. Viharosak azok a szelek is, amelyek
nem rezzentenek falevelet sem, a vĂĄrosok mĂŠgis megtelnek homokkal. Amikor aztĂĄn
minden eltĹąnt, olyan ĂŠrzĂŠsĂźnk tĂĄmad, hogy mit sem ĂŠrt. Nem tudhatok, Allah,
fondorlataidrĂłl. Te vagy a legnagyobb a mĂŠszĂĄrlĂĄsban, ĂŠs Te vagy a legnagyobb a
leheletfinom jĂĄtĂŠkokban is. Micsoda csalĂłdĂĄs, amikor megtorpannak a lovak! A
szerelem templom homokkal van feltĂśltve. KĹ ĂŠs szar odakint, homok idebent.
ErĹm hamarosan odalesz, ĂŠrzem. Ahogyan a tĹązfenyĹk tobozai kilĂśvik barna
magocskĂĄikat a lĂĄngok kĂśzĂźl, kiĂĄltozom most a szavakat: szandarak,
kubla, lauz, muharram...
Mennyi szĂł kĂvĂźlreked. HiĂĄba illesztem Ĺket a mondatok ĂgĂŠretes rĂŠseibe,
kibicsaklanak, aztĂĄn szĂŠgyenkezve toporognak. Ha mĂĄr ki vagyunk rekesztve a
lĂŠnyeges mondatokbĂłl, legalĂĄbb a lehetsĂŠgest leltĂĄrozzuk fel. De lehetsĂŠges
szavaink rĂśgtĂśn elenyĂŠsznek, mint elsĂłhajtott sĂłhajaink.
Meg fogok halni, istenem. Fekszem majd, ĂŠn, Muhammad an-Nefzawi sejk a homok
alatt, mĂg az aprĂł szĹrrĂĄgĂłk, lĂŠgy lĂĄrvĂĄk ĂŠs bogarak munkĂĄja nyomĂĄn teljesen
szertefoszlom. A Rhisophagus parallelicollis mĂłdjĂĄt
leli, hogy mĂŠg a fĂŠmkoporsĂłba is bemĂĄszhasson, mennyivel egyszerĹąbb dolga van a
hĂĄmokkal. HĂĄrom ĂŠvet sem tart, vagy hĂĄromszĂĄzat?
MenekvĂŠsre kĂŠsztetem azt, aki ilyes lĂĄtvĂĄnyra ĂŠrzĂŠkeny. De van, akit
gondolkodĂłba ejt. A fĹkĂŠrdĂŠs viszont az, hogy innen hovĂĄ vezet az elmĂŠlkedĂŠs
fonala.
Ărtelmetlen kĂŠpzetekkel tĂŠvesztjĂźk meg magunk? Allah zsugori mondatĂĄnak vagyunk
ĂĄldozatai? Al-hĂĄfidzĂna farĂşdzsahum va-l-hĂĄfidzĂĄt. (SzemĂŠrmeiket elrejtĹk.)
LĂNG ZSOLT
* FeltehetĹen ez egyedi, kĂśnyvkĂśtĂŠszeti hiba. (A szerkesztĹsĂŠgi)