Palocsay Zsigmond
Varjúháj
– – – – – – – – – – – – – – – – – Antennán, kéményen, kerítésen;
bokron, fán s a földön gunnyaszt
a bánatos varjúsereg.
Elbújt diót, hullott gyümölcsöt
a felhantolt rózsák közt már egy se keres;
kertemet nemegyszer átvizsgálták
– rügyig-rögig letarlózták
És ezután? – – – – – – – csak deret terem – hullat az ág.
Kristályt magzik a lomhadt fűszál.
(A pókháló szakadó, túlterhelt gyapjúfonál.)
A SEMMI BOGYÓI olykor-olykor
tengelichangon csengenek.
A harkályok, zöld küllők,
szerkentyűt szegeznek a fák törzsére,
hogy hallhatóbbá válhasson
a Fagykígyó csörgése (közelgése)
– glisszandózó sziszegése.
Szösz bolyong, tébolyog, míg el nem akad valahol
szilonyos-cserepes hótakarón
És ezenkívül? – – – – – – – Mit hozhat a nappali hold?
(Égen ragadt gyémántdinnye lerágott szelete.)
A nap ma késett. A varjak is annyit késtek.
Egy percet veszt – fogy a nappal;
(megszokta a satnya hajnal).
Konkolyliszten, üszkön hízik
ősz óta az eltolódás
És a lassú esti húzás? Sereges vonulás?
Az is pontos! Greenwich-pontos!
Igazodnak varjaim a napnyugtához
– – – a tizenhat óra harminchathoz
Ki indít? Mi mozdít?
Mi köt, bogoz, fércei, varjak,
a tollatlan időhöz?
Vagy csak a nap? A fény vezérel?
Borúban és nagy ködben is jár az óra!
ŐSIDŐ HAJSZÁLA – SZÖSZE, A RUGÓJA!
l
Delel a nap.
Bokron, fán, a földön gunnyaszt
a legyengült, éhes varjúsereg.
Ez évben cseresznyém – faeprem, körtém, almám;
szilvám, dióm, paradicsomom
és sokat locsolt gombatelepem megdézsmálták.
– – – – – – – Elképeszt a most kezdődő műrepülés
– – – állathecc– – – cirkusz;
tragikomikus légibohócmutatvány:
A CINKEKNEK SZÁNT SZALONNÁT, KOLBÁSZT
ÁGON FÜGGŐ MADZAGRÓL IS LEKÍNLÓDJÁK –
LESZAGGATJÁK;
KUTYÁMTÓL LOPKODJÁK A KÖVESEDETT CSONTOKAT;
(MOST AZOKAT LYUGGATJÁK – KOPÁCSOLJÁK)
Legtöbbjüknek bogáncs se jut.
Délutáni ellenfényben olyanok, mint hárászkendős,
elázott siratóasszonyok.
Gyökkentgetnek, kókadoznak.
Időnként megrogynak – csőrre buknak
Baj lesz, varjak!
Nagy baj lesz, ha így kezditek
– tél elébe így indultok.
DECEMBER DEREKÁN? – – – – – – –
– – – – – – – MÁR ELFOGYOTT A VARJÚHÁJ?
– – – – – – – – – – – – – – Vagy fel se gyűlt a bőr alatt (a szív felett)
a sárga kence? – – – – – – – Boszorkánypatika híres írja
– hatékony bűvszere
Bezzeg – – – – – – – A MEDVE
– – – – – – – Éhínségtől mentve
szédülhet álomba – félhalálba.
Mi ítélte varjaimat koplalásra, koldulásra?
– – – – – – – Kedvpusztító, sennyedtető
sorvadásra – nyomorgásra
l
Látom magam – – – – – – – – (gyermek vagyok).
Apámmal a gyümölcsfák közt
futkározunk – hadonászunk;
és koppan-rosszan a cserebogár
a sújtó-suhogó hólapáton.
Sokan vannak. Most rajzanak.
Lomhad a megszállt vékony ág súlyuk alatt
(habzó, bozsgó, sokra vágyó,
szellővel és langgyal párzó,
virágzó május este).
Félreáll már kora reggel a házi verebek begye.
Cserebogárral tele!
Elpilledve sziesztáznák – ürítkeznek;
aztán megint csak töltekeznek
Más kép – – – – – – – – – nyár végi emlékkép leppen elém:
Piros ökrök ekét húznak;
friss szántásra ereszkedik – hull, gyűl a varjúnép.
Kövér csimaszt¹ sokat lelnek!
(gilisztát és csigát nyelnek).
Barázdát piszkálnak, vizsgálnak, doktorálnak,
Így gyűjtve a varjúhájat bőr alá, szív fölé
– – kopogós tél elé.
A szántóvető háta mögött
jámbor gólyák is gyalogolnak
És most? – – – – – – – – – – – – – – Az estet nem zúgja be
május tájt a cserebogár.
(Súlyuk alatt nem lomhad a gyümölcsfaág.)
A nyár végi-őszi képbe belehörög a piros traktor,
s a tapasztalt pápista-varjú²
barázdát már nem doktorál
– – – – – – – – – – – – – – Hol a csimasz? Hol a gólya?
Nem vagyok kémikus. Nem vagyok bogarász.
Ha az okot nem ismerem,
a tény (nekem) csak jelen-t kiált!
Szálljunk hát másra; városunk szemétdombjára;
ami hajdan kincses vala, és a varjak kormos hada
azon is lelt begybevalót – télen-nyáron eleséget
Nézem, nézem, nézem.
Piszkos körmű, révüldöző bélnézőként nézem
a füllő, sívó, kígyózó műdombot
– neckermann-vegyes kacatvonulatot,
amire a régi szokás szállatja a varjút.
Kámporognak – kámpultan álldogálnak;
(a kálvinisták se guberálnak!).
Az okot, zupás fazakamból,
kukámból jól ismerem
Ide hull a nappali hold – – – – – – – – – – – – – –– – – – – – –
(gyémántdinnye csengő héja – lerágott szelete)
– – – – – – – – – – – SOVÁNY A VÁROS SZEMETE
1989. december 3 – 1990. január 11.
1. csimaszt: Cserebogár pajorját (lárváját).
2. pápista-varjú: A fekete tollú vetési és kormos varjút pápistának, aszürke mellű dolmányos varjút pedig kálvinistának nevezték hajdanában.