FĂĄbiĂĄn Imre
Öcsike tanít
megfogja kezemet s biztat
mi ketten ismerjĂźk a szĂ­neket
megengedi vele mĂĄsszak fel a szĂŠkre-
csak a festĂŠket ne felejtsem el
az ĂŠg megkopott ki kell javĂ­tani
megyek hogyne mindenĂĄron
feljutunk egĂŠszen oda
Ăścsike ĂĄtĂśleli a lĂĄbam
lenyĂşlok ĂŠrte emelem
a magasban kĂśnnyĹą kis madĂĄr
megbontott tetejĹą vilĂĄgot majd mi ketten
ĂŠs soha tĂśbbĂŠ nem kell Ăşjrafesteni
hĂĄlĂĄsan avat be a titkĂĄba
ha kicsike leszek ő fog felemelni
s hiĂĄba visongok nem enged el
feltesz a szekrĂŠny tetejĂŠre
göndör szőke hajam a vállam veri
tudni fogja sokkal tĂśbbet akarok
egĂŠszen a mennyig elĂŠrni csak ne sĂ­rjak
szĂĄrnyaimat vĂŠgleg bezĂĄrhatom
EtĹąd
szeretője ha lennék a varjúnak
mindenben mindig engem lĂĄtnak
arcom-alakom lebegne előtte
kĂŠt varjĂşszemben volnĂŠk a vilĂĄg
Ă­rna velem jeleket az ĂŠgre
megfejtĂŠsre vĂĄrĂł titkokat
vinne aludni az ĂŠjszakĂĄba
de sohasem ĂŠrkeznĂŠnk meg
ĂĄtvĂŠrezne feketesĂŠgĂźnkĂśn a nap