Márkus Etelka
Szerelmes vers
Őrzöl, akárha magad féltenéd,
szemeiddel csókolod a nyomom,
csodálod szent párhuzamosságunk.
Istenem, mennyire egymásba
hatolóak vagyunk,
s ez a végtelen közeledés
minden együttlétnél fájdalmasabb.
Nézd kezeid, melyek a gerincemnél végződnek,
lábaid, melyek helyettem lépnek,
testünk súlyát, ahogyan nő,
a levegőt köztünk: vibrálva táncol,
minket szorongat,
dobd el a térképet! Itt vagyok!
De késd le e percet,
hogy mindörökre Te lehessek.