Jel ĂŠs kĂŠp

JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy: KĂĄkonyi Csilla. Mentor mĂťvĂŠszeti monogrĂĄfiĂĄk. Mentor KĂśnyvkiadĂł, MarosvĂĄsĂĄrhely, 1999.

Nem hiszem, hogy igaz volna a sokat idĂŠzett aforizma az. ĂŠrtĂŠkek viszonylagossĂĄgĂĄrĂłl: "...nincs olyan fĂŠrcmĂť, amelyhez ne lehetne olyan emberi kultĂşrĂĄt rendelni, amely ne tartanĂĄ remekmĂťnek, mint ahogy nincs az a valĂłdi remekmĂť, amely bizonyos kultĂşrĂĄban ĂŠlĂľk szĂĄmĂĄra ne volna dilettĂĄns fĂŠrcmĂťnek tekinthetĂľ." Sokkal igazabbnak tĂťnik, hogy a mĂťvek mindenfajta ĂŠrtelmezĂŠst kĂŠpesek fĂŠlresepreni, vagyis nem ĂŠrtelmezĂŠsfĂźggĂľk. MĂĄskĂŠpp fogalmazva, a fĂźggĂľsĂŠgi viszony voltakĂŠppen a fordĂ­tottja annak, mint amit az aforizma ĂĄllĂ­t.
De mindenekelĂľtt ki kell jelentenem, hogy a KĂĄkonyi Csilla festĂŠszetĂŠt bemutatĂł kĂśtet megjelenĂŠse az erdĂŠlyi magyar mĂťvĂŠszeti ĂŠlet jelentĂľs esemĂŠnye volt. TermĂŠszetesen ez egy hamis mondat. Tudniillik akkor volna igaz, amennyiben volna mĂťvĂŠszeti ĂŠlet, azaz. amennyiben az ilyen kĂśnyvek megjelenĂŠse is ĂĄltalĂĄnos volna. Mert a mĂťvĂŠszeti ĂŠletbe ez is beletartozik. De amiĂłta a Kriterion hasonlĂł sorozata megszĂťnt, lĂŠnyegĂŠben tehĂĄt tĂ­zegynĂŠhĂĄny esztendeje, azĂłta nem beszĂŠlhetĂźnk semmifajta gyakorisĂĄgrĂłl. ElvĂŠtve voltak kĂ­sĂŠrletek, de visszhangtalanok maradtak.
A Mentor KiadĂł sorozatcĂ­me ĂŠs kĂśtet vĂŠgi beharangozĂłja tĂŠnyleges sorozatot Ă­gĂŠr, remĂŠlhetĂľleg valĂłban ĂĄlljĂĄk szavukat. KĂŠrdĂŠs, sikerĂźl-e megfelelĂľ anyagot talĂĄlniuk, sikerĂźl-e Ăşgy kivĂĄlasztaniuk a bemutatott alkotĂłkat, hogy a kĂśnyv valĂłban esemĂŠnnyĂŠ vĂĄljon.
KĂĄkonyi Csilla jĂľ vĂĄlasztĂĄs volt. SzĂĄmomra egyĂŠrtelmĂťvĂŠ vĂĄlt, hogy igazi festĂľ albumĂĄt tartom a kezemben. JĂľ volt vĂŠgiglapozni a kĂśnyvel, jĂľ volt belefeledkezni a kĂŠpek nĂŠzĂŠsĂŠbe. Negyven igen jĂľ minĂľsĂŠgĂť reprodukciĂłt lĂĄthatunk, ĂŠs ha netĂĄn ĂŠlĂľben is megnĂŠznĂŠnk kedvenceinket, a kĂŠpek jegyzĂŠkĂŠben megtalĂĄljuk, hol (tĂśbbnyire melyik magĂĄntulajdonban) talĂĄlhatĂłk.
Az elĂľbb a mĂťvĂŠszeti ĂŠletnĂŠl valĂłszĂ­nĂťleg hosszabban kellett volna idĂľzni. Mi is az a mĂťvĂŠszeti ĂŠlet? Nos, ha kĂ­vĂĄncsiak vagyunk, hogy mi is, lapozzuk vĂŠgig a kĂśnyvet. A kĂŠpek "nagyon erdĂŠlyiek", mikĂśzben a "nagyon nem erdĂŠlyi"-ek ettĂľl lesznek igazĂĄn kiemelkedĂľek, hiszen jĂłl lĂĄthatĂłvĂĄ vĂĄlik, mi az, ami megvan, illetve mi az, ami a tĂśbbiekhez viszonyĂ­tva hiĂĄnyzik belĂľlĂźk. ElsĂľsorban ĂŠpp az a tolakodĂł irodalmisĂĄg nincs meg bennĂźk, ami ĂĄltalĂĄban a legerdĂŠlyibbeket jellemzi. TalĂĄn mĂĄst is zavar, ha egy kĂŠp elmesĂŠlhetĂľ, ha egy kĂŠpjelkĂŠp, illetve jelkĂŠpkĂŠnt mulatja magĂĄt. Ha nem kerĂźli a kĂśzĂŠleti lĂĄrmĂĄt. Ha egy Ă­rĂł nem kerĂźli, beleesik a legĂĄthatolhatatlanabb kelepcĂŠbe. De ha egy festĂľ nem kerĂźli, azt mondhatnĂĄm, szemĂŠlyisĂŠge esik szĂŠt.
Kákonyi Csillát a mûvészre leselkedõ különféle veszélyektõl elsõsorban az menti meg, hogy interdiszciplináris talajon áll. Ezt úgy értem, hogy egyformán otthon van a mûvészet és a filozófia mûfajaiban, és ebbõl a bölcs összegzõ magasságból tekint le, soha nem lenézõen persze. Mert amit mérlegel, az soha nem a mûvészet, soha nem a filozófia, hanem annál sokkal fontosabb dolog: a mûvészettel és a filozófiával, végsõ soron az élettel való emberi kapcsolat. Ért hozzá, félelmetesen, látnoki szemekkel lát, és ért hozzá, hogy a látottakat úgy közölje, úgy adja tudtunkra, hogy elkerülje a közhelyeket. Ahogy például az emberi arcot ábrázolja, ahogy elmossa, hogy aztán a legváratlanabb idõben, egy másik képen reneszánsz részletességgel elevenítse meg. Vagy elmosódva mutatja, de egyetlen parányi részletét mikroszkopikus hitelességgel kidolgozza. Ugyanígy gyakran kollázsszerû a táj is: felbontja, szétszedi a teret, de nem a síkokat tologatja egymásba, hanem a síkok mögötti világokat és értelmezéseket. Tehát, némi dekonstrukciós fogalmazással, az értelmezés értelmezésével bizonytalanítja el a nézõt.
Nem sikerĂźl minden esetben. De az nem kĂŠrdĂŠs, hogy hĂĄnyszor sikerĂźl, hĂĄnyszor nem, ha egyszer mĂĄr sikerĂźlt. Ez az album nem tĂĄrja elĂŠnk ennek pontos arĂĄnyĂĄt. Eleve vĂĄlogatĂĄs utĂĄn kerĂźltek be a kĂŠpek, alkalmasint nem csupĂĄn a festĂľ szava ĂŠrvĂŠnyesĂźlt, illetve a festĂľ preferenciĂĄi olykor ĂŠpp ellentmondanak a mĂťvĂŠszetĂŠnek, szemlĂŠletĂŠnek ĂŠs vilĂĄgnĂŠzetĂŠnek. AbbĂłl, amit JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy a kĂśtet elsĂľ felĂŠben a mĂťvĂŠsznĂľrĂľl elmond, lĂĄthatĂł, hogy miĂŠrt kell a mĂťvĂŠsznek ellenĂĄllnia a kritikusi, a nĂŠzĂľi ĂŠrtelmezĂŠsnek, az elvĂĄrĂĄsoknak, a kĂśzhasznĂş kĂ­vĂĄnalomnak. Persze, ez mindig is Ă­gy volt, a festĂľk, a legnagyobbak fĂľkĂŠpp, ĂĄltalĂĄban rendelĂŠsre festettek (a klasszikus ĂŠs kĂśzismert indoklĂĄs is ezt tĂźkrĂśzi: "Ez a kĂŠp azĂŠrt ilyen nagy, mert az ĂĄtlĂłs szerkezet megkĂ­vĂĄnta, meg a kompozĂ­ciĂł aprĂł elemeinek harmĂłniĂĄja, meg... ĂŠs azĂŠrt, mert ilyen mĂŠretĂť kĂŠpet rendelt a csĂĄszĂĄrnĂľ"). JĂĄnoshĂĄzy igen hasznos bevezetĂľje nagy segĂ­tsĂŠgĂźnkre van, ĂŠs amiben nem lehel egyetĂŠrteni vele, azzal is kĂśzelebb visz a tĂĄrgyalt festĂŠszethez. Ki az elsĂľ, aki jelkĂŠppĂŠ emeli a kĂŠpeket? A kritikus... ("KĂĄkonyi Ikarosza kicsinysĂŠgĂŠben is, sĂľt ĂŠppen arctalan, vĂĄzlatos kicsinysĂŠgĂŠben jelkĂŠppĂŠ nĂľ... az emberi sors, a vĂŠgzetet kihĂ­vĂł nagyotakarĂĄs szimbĂłlumĂĄvĂĄ.") (Kritikus ĂŠs FestĂľ vĂŠdelmĂŠben meg kell jegyezni, hogy Brueghel Ikarosza ĂŠs Kierkegaard elemzĂŠse utĂĄn problĂŠmĂĄs ĂŠs fĂślĂśttĂŠbb vitathatĂł minden Ăşj IkĂĄrosz-kĂŠp, ĂŠs annak ĂŠrtelmezĂŠse.)
Amennyiben száz. év múlva valakinek a kezébe kerül ez az. írás, akkor összevetheti, igazam volt-e. Akkor természetesen már nem köti az értelmezést közélet, politika, mûvészeti ideológiák egymást váltó sora, nem lesz szükség a jel felmutatására és ismeretére a képek megértéséhez és értékeléséhez. Íme, megadom azt a listát, ami szerintem száz esztendõ múltán is a nézõk gyönyörûségét fogja szolgálni: Reggel, Távozó, Fölkel a Nap (és talán épp a "funkciótlan zöld" miatt). Kiáltás (egy fantasztikus férfiarc miatt), Temetés (négy fantasztikus férfiarc miatt), Ostorsuhogásban, Fényben álló, A kígyó jelenése, A világtól elzártan (a szögesdrótok miatt). (Zárójelben jegyzem meg, hogy az utóbbi idõben festett képei túlságosan is a jel felé tolódtak el, de várható, hogy vissza fog térni a kép...)
VĂŠgezetĂźl, tanulsĂĄgkĂŠnt elmondhatĂł, hogy a bevezetĂľben emlĂ­tett aforizma hamissĂĄga ezzel a kĂśnyvvel, KĂĄkonyi Csilla mĂťvĂŠszetĂŠvel is bizonyĂ­thatĂł. KĂŠpeit ĂŠrdemes nĂŠzni. KĂŠpeinek albuma valĂłdi esemĂŠny.

SZABÓ LÁSZLÓ