Kukorelly Endre
ElrendezĂŠs
MikĂśzben teremtette, mormogott az
Úr, kezdetben az Eget és a Földet,
a Nagy VilĂĄgot
kinyitotta
és kipakolt belőle
kegyhĂĄtizsĂĄkot.
RemĂŠlem, morgott, hogy ez az
egĂŠsz egĂŠszen
jĂłl el lesz velem
azért bele előre
nĂŠzett egy kicsit
a tĂśrtĂŠnelem
be, bele, hajrĂĄ fejest ĂŠpp a
szabadsĂĄgharcba, de gyorsan ki
kapcsolta, na ĂŠs
gyĂźmĂślcs ĂŠs gyĂźmĂślcsĂśzĂŠs
egyensĂşlyban van
jĂłl van, slusz-pasz-kĂŠsz.
Termel, mormol, nyelveket
gyakorol, bereked kĂśzben
ĂŠs belebrekeg
Ăşgy hangsĂşlyoz a
JĂłisten, mint
a kisgyerekek.
Nem hasznĂĄlnĂĄm
föl, először gondolta
Ăşgy, a virĂĄgot
de mĂĄsnap rĂĄjĂśve nagyon is
hogy buta volt, kell, magĂĄra
mein Gott, berĂĄgott
ĂŠs lĂĄtta, mert visszatette, hogy rosszul
repĂźlnek, a teheneket
a legelőre
szarvakat dĂśfve belĂŠjĂśk
hĂĄtra (rossz) kĂśzĂŠpre
(rossz) legelőre.
És csinált vala férfit, és
rácsinált széles női
tĂśmegeket
elrendezvĂŠn a dolgot azonkĂŠpp
hogy ĂŠrezzĂŠk egymĂĄson
jĂłl magukat
kinĂśveszt gyenge fĂźvet, hajakat ĂŠs hĂĄjakat
nĂśveszt, ĂŠs nĂśveszti
azokat a fĂĄkat
gondolván, oly’ elég ennyi jó
az ördögbe’ is, kifejleszti
a problĂŠmĂĄkat.
És látá Isten, hogy jó
ez is. De remĂŠnykedett
csak abban, hogy lĂĄt
s remĂŠlte, hogy van, mert elrendez
ĂŠs teremt, elrendezi ĂŠs
teremti magĂĄt.
Csendes forma
JĂł Istenem, egyenletes augusztus ez
mint az egĂŠsz kertĂźnk, bĂŠkĂŠsen illatozik
valami növény mered ki a zsebemből is
kihĂşzgĂĄltam, mivel a gyĂśkere megeredt
nem! szĂ­vesen nem emlĂŠkszem a mozdulatra
augusztus ez, egyenletes, JĂł Istenem
lĂĄtod, bĂŠkĂŠsen dĂ­szeleg itt minden virĂĄg
lehajolok, megmondom a nevem, betĹązze
ĂĄlljon fel, elĂŠg, betĹązze, ĂĄlljon fel, elĂŠg
egyenletes augusztus ez, JĂł Istenem,
csak a fĂŠnykĂŠp, Uram, nem tĂźkrĂśz hĂ­ven engem
azĂŠrt nĂŠha bĂĄnatos vagyok, ĂŠs ilyenkor
a pĂĄrkĂĄnyon egyensĂşlyozok bĂĄnatomban
a virĂĄgok pedig bĂŠkĂŠsen nĂŠzegetnek
ez jĂł, egyenletes augusztus, Istenem.
„A vele utazók pedig
némán álltak”
Akkor a fĂĄradtsĂĄg furcsĂĄn lecsap.
BĂşs ĂĄllamvĂŠdelem, ĂŠs rĂśpke pĂĄtosz
Lelök, leülök, lelökődöm.
Majd sorra kerĂźlsz, ne fĂŠlj, ne remĂŠlj
sorra vesznek tĂŠged is, ne kiĂĄltozz.
AzĂŠrt jĂśttem, hogy veled tĂĄrsalogjak
e forgatagbĂłl kiĂĄlltam, Uram.
Messze vagyok, mĂŠgis egyszerre ĂŠr el
minden, ami elől elfordulok
hogy bokraidban eldugjam magam.
S Ă­gy, legtĂĄvolabb, oly kĂśzel vagyok
nĂŠzegetnek, megfognak, megdobĂĄlnak
e nĂŠma ĂĄllvĂĄnyzat is lengedez
ĂŠs csattog
mert repĂźlnek fontos tĂĄrgyak.
Magam kĂśrĂŠ rakom
vĂĄgy
zengzetek
itt lerakodom
berendezkedek.
St. Germain grĂłfjĂĄnak Ăśn-arca
Amaz elvĂŠt s cĂŠljĂĄt a nagy egĂŠsznek
immĂĄr a termĂŠszet csodĂĄit felkutattam.
LĂĄttam aranyĂĄt mĂŠlysĂŠges-mĂŠly folyamban
elfogtam ĂŠs megleptem, ahogy ĂŠled.
ElmesĂŠltem, mikĂŠnt fogan a lĂŠlek
az anyaĂślben, ĂŠs ĂźtvĂŠn tanyĂĄt alattam
a nyirkos fĂśld alatt uralkodik a magban
búza, szőlő, kenyér és bor, az élet.
A semmi volt? Isten akaratĂĄbĂłl lettĂźnk?
Keresem, min nyugszik, ĂŠs mi nyugszik felettĂźnk
dicsőítvén, kételkedvén s remélve
de semmi biztosat s bizonytalant se leltem
FĂślmĂŠrtem a vilĂĄgot ĂŠs elhĂ­vta lelkem
meghalni, hogy ne tudjak semmit vĂŠgre.