Nagy Attila
Havazásban I
most földre hullnak fehér csillagok
megnedvesítik ajkatok
táplál tűz helyett hűssel
hogy újrakezdd a tűzzel
hó hull patakra fákra
gyereksapkákra nagymamákra
a patak kiálló kövére
hótól tisztul lovak sörénye
s a kerítésen a hab
mind hó a rigó beleharap
a rigó elsuhan aztán
újabb havazást hozván
fehéret minden feketére
puha álmot az ébrenlétre
Havazásban II
hó a földön szempilládon
a mozdulaton álmon
hó a szerelmen az ágon
a megmaradt virágon
hó a fekhelyen tűzhelyen
pehelynyi arcodon kedvesem
hó a madarak piros torkán
vágyaink szivárvány-tollán
hó mely hull és meg nem állhat
sohasem terem csodákat
befedi minden lábnyomunk
azt is mit viszünk
azt is mit hozunk