Málday K. Ferenc
Éjjeli táborozás
Konokul ismétlődnek
a feneketlen mélységben a csillagok;
a fennsík agyaggal borított szikláit
ölelik a gyökereik;
olyan a kis tűz az éjszakában,
mintha a föld
kinyitotta volna szemét;
idegszálak szántják a testemet –
mit lehetne még elvetni ide,
ahol annyi minden megtermett?
asszonyok terhességét táplálja az ének,
ígéret földje a mosolyuk,
s amit fütyöl a szél,
az csak egy zárójel,
melyben Athéné madara énekel.
Gondola krizantémokkal
Nyugtalanság úszik a hosszú csatornákon,
megsebzett tájakon; apró esőt hangtalan
szitál az ádáz, könyörtelen ég; ebben a reggellel
szomszédos órában kihívásnak árnya sincs;
gyönyörű krizantémokkal egy gondola jön –
ruhák alatt bőrhöz érintett hideg késpenge,
suttogja memóriám a képről,
mely a reggellel szomszédos órában
némán siklik a hosszú csatornán.
 
Rézpénzek
A parton nőtt szőke fűz alatt
ülök és nézem
a folyó tetovált medrét;
az elefántbőr-színű homokon
vörös rézpénzek csillognak
hófehér kulcscsont mellett;
vajon melyik században szerezte,
milyen munkáért, ki fizette,
és milyen nyelven
számolták a bért?
a pénzre vert király feje is levásott,
az idők szája csukott,
akár a halotté.