Lászlóffy Aladár
Európai ősz
Esik a fehér asztalokra,
esik az elmúlt nyár helyett;
kiült az ősz a teraszokra
kávézó turisták helyett.
Ázik a bronzszobor, a posta,
a kiterített fellegek.
Mister Szeptember, isten hozta,
kér whiskyjébe kis jeget?
Még egy-két nap, még egy-két ősz és
magától minden úgy lehűl,
magadba szállsz s a régi hőség
emléke fűt csak legbelül.
Tabula rasa
Szeretettel a kivándorlóknak
Valaha, több tízezer évvel ennek
előtte, amikor Amerikában
lassan kivirágzott a civilizáció,
Florida árnyas ligeteiben,
egy akadémia mélyén, a
könyvtárteremben szobatudósok
kiszámították, hogy a Föld
felületének Mengyelejev-táblázatán ,
egy egészen érdekes földrésznek is
helye van még. Nosza kijárták Washingtonban,
hogy Mister Ferdinand és First Lady
Izabella felszereltessen
három lélekvesztőt s egy
kalandor parancsnoksága alatt
nekivágjon a végtelen óceánnak
________________________________
A víz csendes volt, a Golf-áramlat
színén csak antik verslábnyi
hullámok izegtek s a Sing-Singből
kegyelem útján toborzott legénység
háromszor fellázadt, mire
valaki lekiáltotta az
árbockosárból a megegyezés
szerinti jelszót: Föld! Föld!
Az ötletet valami ősrégi
krónikából vették ők is.
Mindig három hajó kell,
hogy valami megkerüljön
s aztán jótékony feledésbe
merülhessen az egész.
Mert még Neandervölgyben
az első barlanglakók,
akik ki se mozdultak szülő-
földjükről, megállapították,
hogy az emberiségnek
az úton a legjobb.
Lehunyt szemmel
Itt lakom most a nyugalomban.
idő, mely máskor sose jő,
pillanatok gyűlnek halomba:
idő, mely veszni bújt elő.
 
Mivelhogy ingertelen mégis,
emlékből élő idegek
álmában piros lesz a kék is,
egy kicsit lazítni lehet.
Piros minden: a csukott szemhéj
redőnyén úgy süt át a fény,
piros a belső, titkos szentély,
piros a máskor zöld remény.
Piros a szürke délutánból
cseppenként felszívódó csend;
lehet, a mélyén most is lángol,
mert más idő van idebent.
Koptatja fém-szívét az óra,
s nem éltet senkit sem vele,
az enyém nem tehet már róla,
egész világgal van tele.