Mózsi Ferenc
álomtalanító....
álomtalanító kampányt szerveztem az éjjel
kikapcsoltam az ütemre beállított készüléket
és hagytam hogy a képek elzúgjanak ágyam mellett
varázsszőnyegként
csak egy szóban kapaszkodtam volna meg
de nincs az a kényes gyönyör
mely a ráérzéshez hasonlítható
és én éppen ettől fosztom meg
táncraperdülő akaratomat
detektoros témalehallgatóm
némán várakozóban
az álomfejtő napló mellett
miért nincs olyan önkioldó
ügyeletes jegyzetfüzet mely mégis
csak rögzítené
az öntudatlan kisugárzásokat
és a ráébredős szomorú reggelén
az összetört sorok is
fejtornagyakorlatokon vehetnének részt
amikor is kiderül
hogy a hiány ami van
és az űr ami nincs...
mindig megelőznek
Határ Győzőnek
mindig megelőznek álmaim
visszatérő utolérhetetlen juvinális képek
soha nem látott személyekkel hadakozom
kihasítanak életemből egy pár filmkockát
és én terveikbe beépülök
annyira közelinek és valósnak tűnik az egész
hogy szinte fáj az ébredés amikor is
megszűnik minden szenvedély harag és keserűség
olyan emberi megnyilvánulások ezek
melyektől nem menekülhet az ember
párbeszédeink vannak és nem tudom milyen nyelven
pedig értem az érzelmi skálát szellemi színfoltokat
ismerős ismeretlenek bárki lehet
őket látom hiányolom de akkori
magam nem jelenik meg előttem és
mégis része vagyok e lebegő játéknak
ez amolyan kísérlet
amikor kinyílnak vagy becsukódnak a kapuk
belépek vagy kidobnak...