CselĂŠnyi BĂŠla
Neumarkter Elegie
ĂŠgett fahasĂĄbok
mészkő és vér
tĂśrmelĂŠk
szĂŠtzĂşztĂĄk az elit kĂĄvĂŠzĂłt
ahol tenyerem vĂŠgigfutott tĂźnde kordbĂĄrsonynadrĂĄgjĂĄn
s ahol egy rongyos kĂślyĂśk
hurkavĂŠkony s egyben gĂścsĂśrtĂśs lĂŠggĂśmbĂśt nyomott
szĂłval igen
tĂźnde hiĂĄnyzĂł sliccĂŠhez
meg ahol
megĂślĂśm az asszonyt tĂĄncdalidĂŠzettel
vĂŠtette ĂŠszre magĂĄt egy magyar tahĂł
ott most rosszul ĂśltĂśzĂśtt rikoltozĂł
cigaretta-rekedt tanárnők játszódják tömegben
a szabadsĂĄg istenasszonyĂĄt
aki mĂĄr rĂŠg nem meztelen
sőt
elnyĹątt ballonujjĂĄba szotyogtatja a hamut
vagy halĂĄlfehĂŠr pĂşderrel
zĂĄszlĂłvĂśrĂśs rĂşzzsal kikenve
szűk bőrkabátban masíroz
valaki felĂŠbresztette
a gazhalottakat
ĂşjbĂłl gombasapkĂĄs
vĂ­zszintes lĂĄbdobĂĄsĂş menetelĂŠsek
fehĂŠrkesztyĹąs pengetenyerĹą karlendĂ­tĂŠsek
a hisztĂŠrikus hosszĂşszĂĄrĂş betĹąk meg ĂşjbĂłl
villámként tőrnek meg és merednek felfelé
a vĂśrĂśs-fehĂŠr-fekete plakĂĄtokon
ĂŠgett fahasĂĄbok
mészkő és vér
nagynĂŠnĂŠm szelleme vonĂ­t a hajnali villanydrĂłtokon
ĂŠn meg tĂźndĂŠre gondolok aki ki tudja hol van
s hogy milyen rĂŠgen voltam gyĹąlĂśletes elemista
Budapest, 1990. III. 25.
BeadvĂĄny nĂśvĂŠnyeknek*
Ki tette gyermekkoromat tĂśrtĂŠnelemmĂŠ?
Ki tette boldogsĂĄgomat
a tĂśrtĂŠnelem tĂŠvedĂŠsĂŠvĂŠ?
Ki kĂŠpzeli azt,
hogy előle szívom el áporodott levegőjét?
Csak kutyatej lehet az,
ember nem,
akivel el lehet hitetni,
hogy a rám eső napfény
az ő nyirkos árnyékával arányosan terjed!
Budapest, 1990. IV. 14.
szeretnĂŠk megint szarvas lenni
ahogy a cementudvaron ĂĄtmegyek
ahogy karjaimat lendĂ­tem
mĂ­g ĂĄtlĂłsan ĂĄtszelem a cementudvart
mĂĄr nem vagyok szarvas
mĂĄr nem vagyok a rĂŠgi
ha kezemet hĂĄtrakĂśtik
ugyanĂşgy ĂĄtsĂŠtĂĄlok a cementudvaron
szeretnĂŠk megint szarvas lenni
akinek ha mellső végtagjait megbéklyózzák
kĂŠptelen akĂĄr egyetlen szolgai mozdulatra
Budapest, 1990. IX. 2.
 
* gyĂźkeres ĂĄllatok = nĂśvĂŠnyek (ApĂĄczai Csere JĂĄnos)