Vas István

Búcsúszó

Nem engedted be magadhoz,
Habár óhajt vala téged,
Csakhogy tudtad, nem olyat hoz,
Mire még lehessen igényed.

Mert minek ott a fölösleg,
Ahol úgysincs semmire szükség?
Ne tekints rá vissza! Követhet,
Mikor elnyeri ő is a vesztét,

S indul vaksin te nyomodba,
Hogy kétkedve odataláljon,
Ahol őt is tán befogadja
Egy iskola, túl a határon.