Markó Béla
Milyen legyen a vers?
Olyan legyen a vers,
mint bakancsban a vér,
s mint báli cipőben a pezsgő,
olyan trágár
vagy olyan felszabadult,
olyan oda nem illő.
Don-kanyarból menekült katonák
fagyott lábáról lekerült bakancs,
vagy a nemzet csalogányainak
isteni lábfejéről lehúzott cipellő,
egyik az undorodónak,
másik a lelkesülőnek.
Nem tudom, milyen legyen a vers,
csupa vér már az ismerős hegy-völgy,
s néha egy kortynyi pezsgő,
egymással összekeverve,
rendre-szerre kicsorog minden
sok lyukas szonettből.
Bakák tűsarkú cipőben,
s bakancsban gyönyörű dívák:
hintód elé fogva
alázattal meghajtom főmet, hazám,
még mindig józanul
s ide nem illőn.
Marosvásárhely, 1991. augusztus 4.
 
Készenlét
1 férfi, 1 asszony, 2 gyermek,
3 pillangó, 5 tücsök, 123 hangya,
néhány ribiszkebokor s megszámlálhatatlan fűszál,
ennyien férünk el ebben a kertben,
s ha most hirtelen minden más elsüllyedne,
ha most hirtelen tűz és víz zúdulna minden másra,
férfiból, asszonyból, gyermekből,
pillangóból, tücsökből, hangyából,
ribiszkebokorból és fűszálból
állna a világ az idők végeztéig,
iszonyú felelősség
gondtalanul üldögélni
egy fehér kerti széken,
elküldeni kisfiadat cigarettáért,
elengedni kislányodat moziba,
véletlenül eltaposni az 5 tücsök egyikét,
hagyni, hogy a 3 pillangó átröppenjen a kerítésen,
elnézni, hogy asszonyod bemegy
kávét főzni a konyhába,
hiszen bármelyik pillanatban készen kell lenned,
hiszen még fénylik a nap a levelek között,
de már hosszabb az árnyék,
s nem tudhatod,
mikor fogsz megszólalni újra!
Budapest, 1991. augusztus 10.