Gál Éva Emese
Művészet
Íme, soha nem voltunk ily szegények:
már tartalékolt ámításait
is fölélte az egyre fogyó lélek,
anyagcserékkel égett ki a hit
az értelemben, ami puszta léten
túl mentené az emberéletet,
mert civilizációnk dzsungelében
sem győz az ész az ösztönök felett,
bár eszmét s eszményt mindegyre teremtget,
csak szerteszét szaggatja az időt,
hogy korokra foszló történelemnek
nevezzük Krisztus után és előtt,
s a többlet, mellyel ember építgette
kísértései zengő templomát,
a kép, ami távlatokba vezette,
a szó, ami kimondta a csodát,
hiába volt. Hiába van. Hiába
fest a jövőre tükörképeket.
Nem értelmünk ő, csak értelmünk álma,
ami adakozva elveszteget.
1991. november 20.
Meghatározottság
Tetszhalottaiból halálra támad
föl a világ. Ennyi a folytatás.
Minden kalitka kicsi a madárnak,
míg az égboltot rögzíti a rács,
 
és mert a halál is égbolt határa,
úgy szorít vissza minden szárnyalást,
úgy borít rácsot tévelygő irányra,
hogy magadon túl ne légy semmi más.
E fatális kép is az isten képe:
ha ő teremtett, előbb volt a cél,
s azért kényszerült világteremtésre,
mert cél küzdelmek nélkül mit sem ér.
Így, végtelenből bontva vissza végest
lesz istenesen céltalan az élet!
1991. október