Székely-Benczédi Endre
Megroppan a szó
Ilyenkor
viasz szivárog elő a szökőkutakból
a téren bozót nő lombbal lefelé
egész kockakő-rajok fészkelnek a csendben
valahol mélyen megroppan a szó
és ilyenkor
rebben a gyökereken a betontakaró
kitakaróznak a békétlenek
a hajszálnyi szakadék lüktető torokká reped
tömbökben zuhog a falakra a szó
mert ilyenkor
a szökőkutakra fölragad a hold
fészkeikre ráfagynak a kockakő-rajok
zászlókká szaggatja árnyékod a bozót
s mint hatalmas szikla a felé rohanót
visszhangod fogad majd valahol
tudod