Farkas Wellmann Endre
Önmagunk hitele
Szabó Ábelnek
? megkérdezik időnként van-e
még valami
mondanivalónk a világról
válaszunk egyértelműen bizonytalan
hisz pótolhatatlan hiányosságainkat
pótolni kinek lenne kedve?
– amit elfeledünk
s amit feledni kellene:
felissza megjátszott holnapunk– – – – –
? a játék – elmarad.
mert naiv gyerekmosollyal még
hiszünk valakiben, aki
csak ritkán önmagunk
ilyenkor eljátsszuk az időt
arcunkon vastag szeméremmel
és átéljük a kínt, hogy
a játék, a feledés és az idő
szűzhártyája behasíthatatlan
Az arcul ütött lány
B. Zsuzsának
büntetlenségünkből a feloldozást
s hogy Jézus meghalt
elfeledik és elfeledjük
és azóta tudjuk, ha a gyerekeket arcon ütik
leszorítják szemüket, ujjaik rácsai mögül
álom a való.