Kassay Lajos
Nem értem
nem értem mit akarnak tőlem
a porcelán elefántok és a vitrinek
mért török össze ha rájuk pillantok
s mért bicsaklik a lányok lába
ha hű kutyámat tekintetemet utánuk küldöm
s nem értem mért lázad fel a kezemben
pihenő álmoskönyv mért hazudik hamis
oldalszámot mért cserélnek helyet
szememben a betűk mért hullanak el
mellőlem a barátok mint háborúban a
harcostársak bajtársak
mért álmodok mindig temetést
hófehér fogatot fehér bóbitás
lovakat fehér virágokat habfehér
reverendát és néger papot
s mért fehér márvány minden női arc
s mért van az hogy a szemed bennem
éjfekete amikor valójában zöld
zöld akár a tenger színe?