Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2000. október, XI. évfolyam, 10. szám »


Kinde Annamária

Szandra May felnő,
választ s eltűnik

1.

Szandra May küldjön verseket!
Szandra nem ír, nem is üzen.
Barátja sincs, dróton se jön
se biztatás, se intelem.
Szandra May kertje megfagyott:
frozen ahogy mondaná a pro.
Szandra May felnő, s eltűnik.
Nincs mit akarni, megfagyok.
Szandra May választ s eltűnik
már ma, vasárnap délután.
Helyén egy fess politikus
bólogat, vigyorog sután.

2.

Szandrát ha bántják, szenvedek.
Neki nem fáj, hisz védem én.
Szandra May küldjön verseket,
hogy el ne vesszen a remény.
Szandra torkomban felnevet,
mert sírnia rég tiltva van.
Halálra neveti magát
cinikusan és cinkosan.
Szandra May hangja eltörik,
már nincsen is, ha elhiszed,
hogy nem lehet és megszökik,
ha karjaidba nem veszed,
és vele megy a szerelem,
vele a tágra nyílt szemek
a kérdés és a felelet:
Szandra May küldjön verseket.

3.

Ahogy a gyermek mérgezett
szókat kimond, s az érdekek
uralkodnak most mindenen,
hiába jőne intelem,
mert nem hiszünk s a próba jó:
aki túléli, a jelölt
már dönthet, s válogatható.
Ugatnak fürge farkasok.
Vetített kép sólyom szemén.
Kinek csak elmúlt napja sok,
utazó sehová sem ér.
Semmibe múlik ez a nyár.
Nem jó s nem rossz, hogy nincs határ,
se zab, se kerti vetemény.
Füst mászik szét az ablakon.
Tenyered sápadt és kemény

4.

A nagy király már messze van.
Ahol jár, árnyék sem terem,
csak gubancos történetek
szálai lengnek szelíden.
Viszketés ellen a cipőt
csomózd s vesd bal vállad felett,
ahogy talán az életet
átdobták velük és veled.
Ahogyan átráztak, bitang.
Ne hidd, hogy számít valamit,
ha siker, pénz, hírnév kísér.
Úgyis tudjuk, hogy nem vagy itt.
És szandra may nem kicsoda,
nem valaki, egy nő csupán.
Álldogál egy halom fölött,
mint én vasárnap délután.

5.

A nagy királynak szárnya nőtt,
elaludt kisbalázs szemén.
Csónakba szállt, ködbe veszett.
Ott kísért, ahol a remény.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék