Silvia Obreja
Eladtam életéveim
Ma eladtam a nagypiacon leélt éveimet
egy falusi ember vásárolta meg őket
akinek még akkor meghalt a felesége
amikor az asszonyok mezítláb tapicskoltak
záporok után az árkok martjain
még őrizte az asszony ünneplő ruháit
az imaillatú tiszta szobában
ahol féltem hogy szent-ikonja én legyek
ott állnak éveim borban és birsalmában
babérlevelek között
eladtam magamat neki
hogy megtudhassam van-e még szentjánosbogár
a szénaboglyában
s hogy olyan terhes-e a szederszüret
hogy abrakra váró lovak
éhes szemébe haljak bele
Vétkezel
Vétkesnek találtatsz
amiatt
hogy angyalok nélkül keringek
a levegőégben
megannyi kékség miatt
amelyet elemészt a szárnyalás
ismeretlen
nem vágyott tájak felé
oda ahol nem tudom
ismerhetsz-e még
Vétkesnek találtatsz
a gondolatomban gyötrődő sirályokért
a vízfenéken hagyott nyomokért
a futóhomok miatt
Ha az én vétkeimhez
közel
hozzájuk érkezel
vétkezel
Képedtől-szabadulni gyakorlatok
Fújtat a ziháló szuszogás
míg elérkezel az asztalomhoz
az ezüstlovacska félelmével
felhőt zabálsz a csillagok lábainál
mert nem hiszed hogy a pázsitodig elérkezel
Tehetetlenségtől rozsdamart test-karosszéria
erőlködik hogy forgásba hozza az időt
amelynek lemetszették térdhajtó lábait
Az idő torkán csontszilánk akadt
Jöjj mázoljuk be igazsággal a mosolyt
valljuk be felfedezték már a tengereket
a föld és ég közötti tér pedig
nem csupán vödörnyi levegő
amelyben hal és madár lakozik
éljük meg külön-külön saját terünk
mert közeleg a pillanat mikor
ólomplombát nyomok
a veled átitatott napok szemébe
TÖMÖRY PÉTER fordításai