Sróth Ödön
Párizsi morzsák
aa:
Párizsban jártam és nem történt semmi
különös velem
amikor leült mellém a történelem
semmi se történt csak az idő volt más
mint itthon
annyira a járdaszeglet közé szorult akár a múlt
azt hittem a legnagyobbakkal találkozom
egy alkonyon de nem történik semmi
különös ha az emléket az ember keresi és hűvös
a történések zaját kutatva
szív-tükrömbe nézett a Szajna
nem dalolt sem Prévert
csak zugjaiból a Place du Tertre
ahol Catherine házáról a színek lekopogtak
egy hajnali éneket
Párizsban a lépcsők is oly nagyok
hogy lépésem nem volt könnyű csak szaggatott
szállingó-otthon-fényű – – – – –
melyből saját lábom időben visszaragadott
ab:
szél rázta a fényt
hogy lebegjen egyre feljebb
és
és
fent úsztak a folyók az égen
felfordult minden mi a képzeletben örök
a valóság hova bújt.... (elköltözött?) (?)
_________________________________
Quasimodo-kavicsok gurultak talpam alá
és
és
a Mirabeau-híd alá
gyűjtötték
könnyeiket
a felhők