Szijj Ferenc
Eső

Ha jön az eső szelleti,
lassan készülődni kell,
és legelőbb is mit tegyünk helyére,
vagy mit viszünk magunkkal?
A padlást bezárni.
*
Ág-lebbenés, távolról
felelet. A lombok
mit rejtegetnek? Csörren
egy vödör, azt még majd
arrébb kell tennie valakinek.
*
Szél fut ét, honnan hová?
Megnyílt a völgy,
és vannak más völgyek
és dombok is, hát tényleg,
utaztunk arra.
 
*
De az utolsó kapavágásban is
kétkedés. Vagy ahogy
a félig telt nejlonzsákot
a vállunkra vesszük. Abbahagyni
mára? Az égen semmi jel.
*
Árva felhő. És először
a hangyák háta csillan egyet.
A ház hátsó falától vonulnak
a diófa törzsén felfelé,
s vissza ugyanúgy; mióta?
*
A szőlőlével rideg fonákja.
Egy kósza sárga akáclevél.
Csepp? A háztetőről
lesodort egy forró porszemet
a szél. Süt a nap.
*
A növények mégis fénylenek.
A méhek otthagyták a lábos vizet,
benne egy fadarab
és több holttetem. Alja,
ege nincs.
*
Az égbolt felétől
sötét szakadékba nyújtóznak a fák.
A rózsabokrok alatt
a száraz föld
furcsán megfakult.
*
Ablak. Az ablak becsapódik.
Zacskó, törölköző.
Maradni kéne inkább,
a dombok örvénye minket is
a magasba ránt.
 
*
A gyöpön lidérces árnyék.
Mögöttünk, a domb túloldalán
a hiánytalan felhő
biztatóan világosabb.
Gyerünk a csomagokat.
*
Most mikor még csak növények
voltak. Vagy később a tisztás,
amit csak egy erősebb madár láthatott.
Aztán egy göröngy, eldobott csirkecsont.