Egyed Emese
Vásárhelyi este
Klavír és hárfa szittya nyelv mögött,
de lám, a zene elmúlt mindörökre;
ha ki álmodott, tévedett. Ködök,
idegenek csendje, rossz gondja, ökle.
Mit keres itt elfelejtett korok
poros játéka, levitézlett sorsa;
mi ez a vásár Advent közepén,
lefosztott zászló, kongó pince, torzsa.
Ha erre jár, aki nem átall,
hozzon mosolygást is magával;
érintse meg a hárfa itt
rojtosodó vak húrjait;
de éjszakánként pókok muzsikálnak,
egérke fészkel klavírodúban,
csönd vándorol, magasodik, zuhan,
csillag haldoklik, susognak a várak.
Azkit Kolozsvár-óvári
szállásán szerzett
Kolozsvári várfal
ádventi köd által
hűs reggelben szelídül
kopár ajkú szélben
Szamos szekerében
jövendő karjába dűl
szerződés a hajnal
némaság a jajjal
örvényre táncra perdül
Lombtalan ligetben
kutunk illetetlen
mikor jutunk ünnepre
sűrű csönd pallóján
fellegben gázolván
jó rossz életre kelve
Híd-kapu bástyája
Sétatér lócája
ha ki sírna nevetne